Csaknem kihalt a csodanövény

A Nyírséget legtöbben az almával azonosítják, de a csillagfürtről is nyugodtan elmondhatnák ezt. El is mondták, egészen a kilencvenes évekig. De aztán az összeomló termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kis híján a csillagfürtöt is maguk alá temették. Az utolsó pillanatban sikerült megmenteni azt a pár mázsa vetőmagot, melyek aztán a későbbi termesztés alapjait jelentették. De mit is tud ez a rendkívül attraktív, akár kerti díszvirágként is helytálló növény? A magja kiváló takarmány, a zöld tömege pedig első osztályú zöldtrágya. És ami egészen különleges tulajdonsága: a homokon érzi magát a legjobban, ahol a legtöbb növény csak sínylődik. Viszont ha előtte csillagfürtöt vetnek, nagyot javul az utána következő vetemény terméshozama.

– A csillagfürt, vagy más néven, a Lupinusz fajok a levegő nitrogénjét hasznosítják, s nem is akármilyen hatékonysággal – avat be a különleges növény életének titkaiba Bagoly István, a Balkányi Vetőmag Kft. tulajdonosa. – Vegyünk például egy tipikus homoki kalászost, a tritikálét. Ez hektáronként minimum két, két és fél mázsa nitrogén műtrágyát igényel, ami húsz-huszonötezer forintos kiadást jelent a gazdának. A csillagfürt ezt képes kiváltani. Ráadásul zöldtrágyaként akár háromszáz mázsa szerves anyagot vihet a talajba hektáronként, ami nagy szó, hiszen igazi, jól kezelt istállótrágya alig képződik az országban a kevés jószág miatt. És akkor még nem is beszéltünk a takarmányozásban játszott szerepéről.
A csillagfürt fajoknak édes és keserű fajtái ismertek. A keserű csillagfürtök nyersfehérje tartalma minimum harminchat százalék, igaz, magas az alkaloida tartalma, ami megnehezíti a felhasználását. Ám létezik már olyan eljárás, melynek során ezt 0,1% alá lehet csökkenteni. Az alkaloida-mentesített csillagfürt takarmányértékének tisztázására a Debreceni Egyetem kísérleteket végzett haszonállatokkal, s kiderült, a szarvasmarhák és a sertések súlygyarapodására igen kedvező ennek a fehérje-növénynek az etetése.

Hát akkor hajrá, mondhatnánk erre, vessünk be megint húsz-harmincezer hektárt, mint régen! Meg is tennék ezt a homoki gazdák, csak van egy kis baj: nincs elég vetőmag. A rendszerváltás előtt a vajai téesz gesztorságával működött a hazai csillagfürt termesztési rendszer, majd a nagy változások után a Vajai Csillagfürt Nemesítő Bt. vette át a törzsanyag maradékát, s folytatta a szaporítóanyag előállítását Vaján és Balkányban. Szép fokozatosan nőtt a termőterület, amikor 2004-ben, 2005-ben beütött a krach: az ország csillagfürt táblái egy, e kultúrában addig nálunk ismeretlen kórokozó fertőzésének következtében gyakorlatilag megsemmisültek.
A táblákat mintha csak leforrázták volna – ez volt az úgynevezett görbüléses szárelhalás, ami ellen hatékony növényvédő szeres védekezés nincs. Balkányban is kipróbáltak több hatóanyagot, sikertelenül. Végül hihetetlen aprólékos munkával, saját módszerükkel indították el a szaporítást, a sikeresen induló folyamatot azonban a 2009-s jégverés jelentősen visszavetette. Nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újból talpra álljon a rendszer: ma már van 120 mázsa elit fémzárolt vetőmagjuk, ami 120 hektár bevetésére elég. Innen már el lehet indulni, s minden esély megvan arra, hogy a Lupinusz nemzetség ismét meghódítsa a homokot.
 

A csillagfürt hasznosíthatóságát már az ókorban is ismerték. Közép-Európában viszonylag későn, a 18. század végétől kezdett elterjedni, amikor a porosz király a lupinusz közismert talajjavító hatása miatt elrendelte egyes német területeken a termesztését. Hazánkban a csillagfürt meghonosításában az első sikereket Bodor Zsigmond, Klár Sándor nyírkércsi gazda, majd Csanády Andor, a nyírbaktai Dégenfeld uradalom intézője érték el. Utóbbi, Bagoly István anyai nagyapja a 19. század elején már nagyüzemi méretekben termeltette a csillagfürtöt. Később Westsik Vilmos szerzett elévülhetetlen érdemeket a csillagfürtre alapozott vetésforgós gazdálkodás kimunkálásában.