Répát a kacsának

Szüret végéig nincs már sok hátra: az első fagyokig még fel kell szedni a takarmányrépát és a maradék krumplit, sárgarépát, petrezselymet.

A takarmányrépa egyszerű dolog, még ásó sem kell hozzá, szinte kifordul a földből. Csak annyi a munka az 5-10 kilós darabokkal, hogy a fejéről a leveleket le kell tépni. Vágni nem szabad, mert ha megsérül a répatest, a nagy nedvességtartalmú gyökér könnyen rothadásnak indul. Nagyobb feladat betalicskázni és fagymentes helyen – például veremben, pincében – felhalmozni a répát. Nem mértem meg, de nagyjából három mázsa teremhetett az idén, zömmel 5 kilós példányok. Termesztésük igen egyszerű, főként a magvak kelésénél és az első hónapban kell odafigyelni, gyomlálni, az esetleges tetvesedést megszüntetni. Aztán már úgy beindul, hogy kinövi a kártevőket, illetve a nagy leveleivel annyira beárnyékolja a talajt, hogy a gyomok is elvétve fejlődnek zavaró méretűre. Minden háztáji kertbe ajánlom, ahol van szárnyas vagy kérődző, netán nyúl. Ezen a télen répával oldom meg a nyulaink, némakacsáink etetését. A nyulaknak nagyobb darabokat adhatunk, de a vízi szárnyasoknak le kell reszelni a répát, mert nemigen tudnak kicsípni a szeletekből. (Tyúkokkal egyszerű feletetni a takarmányrépát.)

Kacsáink, hála istennek, egyre falánkabbak: már bő másfél kilósak, szemre megközelítik az anyjuk méretét. Hetekkel ezelőtt leváltották pihetollaikat, most gyönyörű fehérek – már csak azért is, mert az udvarukban beástam egy régi fürdőkádat, így aztán kedvükre úszkálhatnak.

Egyébként nem annyira vízfüggőek, mint a hagyományos kacsák, de élnek a lehetőséggel, s szinte fehéren világítanak, olyan tiszták. És nem esznek, falnak. Kapják még a nevelőtápot, de már szoktatom őket a kukoricához, búzához.

A kert az őszi melegben nagy mennyiségű gyomot termel, amit folyamatosan felszedek és etetem a baromfiakkal. Ha ebben az ütemben híznak, november végére a tojókat 3, karácsony előtt a gácsérokat 4-5 kilós súlyban tudjuk levágni. Azaz nem mindegyiket: meghagyom az anyát két nagyobb tojóval és egy szép gácsérral együtt. Jövőre ők alkotják majd a törzsállományt, a jól kotló, jól nevelő faj bizonyára megajándékoz minket néhány tucat kiskacsával.

Maradék hét tyúkom a jó időnek hála még szépen tojik, naponta 5-6 tojás a termés. Nem tudom, meddig hozzák ezt a formát, de vélhetően a tél beálltával leállnak. Mivel jövőre már a harmadik ciklusukat kezdenék, nem érdemes megtartani őket, vagyis a tél elején – kis bánatomra és nagyobb örömömre – a fagyasztóládába kerülnek.

Sárgarépából viszonylag szép a termés, míg petrezselymet hagyományosan inkább csak a zöldje miatt érdemes termelnünk. Kíváncsi vagyok, jövőre miként viselkednek majd a gyökérzöldségek, ugyanis új ágyásba kerülnek, kevésbé víznyomott területre, ahol az idén paradicsom és zöldbab termett. A zeller viszont marad, mert most ismét fejnagyságú, másfél-két kilós termést hoztak, s leveleik kiesebb bokrot alkotnak.