Birs a homokon

Lövőpetri határában ragyog az ősz, bíborba, aranysárgába öltöznek a kertek, de egyik sem olyan szép, mint Szőke Ferenc birsalmása. A másfél hektáros kert ezernyi színben pompázik, s mint ahogy minden levél más, a fák között sem találni egyformát. De ez természetes a fajtakísérletnél, még ha a fák rokonok is, hiszen az anyja mindegyiknek Bereczki bőtermő.

Erről azt érdemes tudni, hogy világszerte ismert, régi magyar fajta. Középkorai érésű, szeptember közepétől október elejéig szüretelhető és januárig fogyasztható. Gyümölcse nagy, harminc-negyven dekás is lehet, s ami talán a legfontosabb: bőtermő, télálló, szárazságtűrő, és a tűzelhalás se nagyon bír vele, márpedig az almamoly mellett ez a birs legnagyobb ellensége. Szóval első osztályú família, de azért korántsem sebezhetetlen.

A jó tulajdonságokat akarja átörökíteni, vegyíteni három másik világszerte ismert fajtával házigazdánk, aki 2004-ben kezdte a kísérleteit. – Hol tart most a munkával? Egyáltalán, miért van szükség a keresztezésekre, hiszen ezek a fajták évtizedek óta állják a sarat? – érdeklődtünk Szőke Ferencnél, akinek a szomszédos táblában lévő, szintén kuriózumnak tartott kökényültetvényét egy évvel ezelőtt mutattuk be olvasóinknak.

– A világon negyven-ötven birsfajtát tartanak számon, de országonként csak néhányat termesztenek. A változó környezet, s a fogyasztói szokások azonban arra késztetik a kutatókat, hogy újakat keressenek, ám ez a munka roppant körülményes és időigényes. Többféle nemesítési módszer ismert: honosítás, tájfajtaszelekció, irányított keresztezés…

A nyírségi szakember három fajtát, a leskovácit, az angersit és a championt keresztezte a bereczki bőtermővel. Az így nyert magvakat elvetve háromszáz új hibridet kapott és nevelt fel az elmúlt években. Most következik majd a szelektálás, hogy fennmaradjon az a háromnégy fajta, amik a jövő birsei lehetnek, de mint házigazdánk mondja, nagyon nehéz a döntés, hiszen az  évek során majd’ mindegyik fajta úgy hozzánő az emberhez, mint a saját gyermeke.

– Milyen követelményeknek kell megfelelniük az új fajtáknak? – kérdezzük a kertben, miközben közel hajolva gyönyörködünk a termésben, és szagolgatjuk a különféle színű, formájú, illatú gyümölcsöket.

– Az egyiknek jó a termőképessége, a másik kedvező alakkal, mérettel rendelkezik, a harmadiknak kiváló az aromája, a negyedik alig bolyhos és kevés benne a kősejt, az ötödik ellenálló a moníliával szemben, a hatodik jól tűri a tűzelhalás támadását – jött a válasz Szőke Ferenctől. – E tulajdonságokat kéne egyesíteni egy fajtában, de ez rendkívül bonyolult és hosszadalmas folyamat. De már vannak olyan új fajták a kertben, amelyek az elvárások többségének megfelelnek.
Ha kiválasztjuk közülük a legjobb hármat, következhet az állami elismertetés, aztán jöhetnek a kertek. Sajnos az kicsit még odébb van, mert az állami elismertetés meglehetősen időigényes procedúra.