Év végén sincs teljes csend! Húsba vágó ügyeink a Szabad Föld Kertjében

Lassan kiürülnek az óljaink.

Zajongunk mi magunk is: javában kalapácsolunk, lemezt vágunk, fűrészelünk. Sikerült elérni, hogy az első hó előtt végre tető kerüljön az ősz óta épített istállóra, ami magában foglalja a disznók, a kecske, a baromfiak helyét. Sok munka van még hátra, de azt elmondhatjuk: mindenféle bontott téglából és kátrányos hullámlemezből megcsináltuk a bő 35 négyzetméteres épületet, mely egyben szalma- és szénatárolóként is szolgál majd. Csak cementet, homokot, meszet és faanyagot kellett venni, úgy nagyjából 130 ezer forintot költöttünk állataink házára.

A többi saját munka, igazából hobbi, cserébe elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk egy házat a tereprendezéstől és az alapozástól a falrakásig, a tetőácsolástól a szigetelésig, a villanyszereléstől az ereszcsatorna kiépítéséig, az ólajtó összeállításától a betonvályú öntéséig mindent magunk elvégezni. (Januárban részletesebben is bemutatom, miként alakítottuk ki az istállót, az ólakat.)

A mostani épület a három évvel ezelőtt rendbe hozottal együtt nagyjából 70 négyzetméternyi állattartásra, takarmány- és szalmatárolásra alkalmas helyet ad.

Jövőre kiderül, mennyire is sikerült, mivel most folyamatosan fogy az etetni való éhes száj a kertben. Meghíztak kacsáink, vágunk összesen húsz darabot, átlagosan 2 kilósak. Már elfogytak a tyúkjaink és a kakasunk, belőlük 15 állat került a hűtőnkbe, ezek is átlagosan 2 kilósan.

Két növendék nyulunk van még, ezeket is levágom lassan, kiürítem a nyúlólat, hogy mindent fertőtleníthessek az őszi vírusfertőzést követően. A ketreceket is darabjaikra kell szednem, és hipós, meszes fertőtlenítést végzek. Tavasszal vakolok, kimeszelek, és csak ekkor telepítem újra az állományt.

A betegség ellenére sem mondhatom, hogy sikertelen volt a nyulászkodás: ebben az évben nagyjából 60 kilónyi húst adtak nyulaink a konyhánkra. Ugyanez nem mondható el a csirkenevelésről, de erről már korábban részletesen beszámoltam. Tyúkjaink az idén is szépen hoztak a konyhára, egészen novemberig tojtak elég tojást: ebben az évben nagyjából összesen 1300 darabot. Mostanság azonban teljesen leálltak, s már a negyedik tojóciklusukat is bevégezték, így nem csoda a teljesítmény leromlása. Ezért döntöttem úgy, hogy lecserélem az állományt, tavasszal szerzünk be majd olcsó, egyszer letojt szárnyasokat egy telepről.

A mostani tyúkjaink is ilyen forrásból származtak, s két és fél évet szolgáltak az udvarunkban. A tavaly keltetett fürjeinket is tavasszal lecseréljük újakra, de a kilenc tyúkkal és kakassal meg lehetünk elégedve: ha nem is tojtak már annyit, mint első éves korukban, így is naponta 5-6 tojást produkáltak áprilistól októberig, összesen 900 darabot.

Maradt még a sorban egy kecske és két disznó. Nos, őket nem vágjuk le, várunk, izgatottan és odafigyelve: előhasi kocánk fialása február elejére várható, kecskénk első ugratásra nem fogant meg, most várjuk a második eredményét. Megmarad még a Szabad Föld Kertjében három kacsa: egy gácsér és két tojó, velük, vélhetően január végétől kezdődik a szezon, legalábbis az elmúlt években ekkor kezdték a tojásciklust. Sokat dolgoztunk állatainkkal, nap mint nap kaszáltunk, sarlóztunk, gyomláltunk, etettünk, itattunk, trágyáztunk.

A zöldtakarmány miatt jószágaink íze kiváló, óriási méretűek a tojások.