A Szabad Föld Kertje - Időjós kacsák

Egyébként egyáltalán nem  bánom, hogy nem kezdtek el már januárban tojni, mivel így végre nem a fagyosabb márciusban, áprilisban, hanem egy hónappal később kelhetnek ki majd a kiskacsáink, s olcsóbb is így nevelni, meg nincs annyi vesződség a napos állatokkal.

Hasonló a helyzet a tyúkjainkkal: az idei télen alig volt mit összeszedni a fészkekből, de talán most, hogy végre tényleg tavaszodik, elindul a termelés.

Malacaink viszont lassan négyhetesek, jól érzik magukat hőszigetelt óljukban, infralámpával melegített búvóládájukban. Már szilárd takarmányt is eszegetnek, mellette kapnak túrót, zúzott főtt tojást, meg persze befalnak mindent, amit csak az anyjuk etetőjéből elcsennek. De még szopnak, és március közepéig nem is szándékozom őket elválasztani. Egyrészt a tej miatt – ami persze ilyentájt már egyre kevesebb –, de az anyameleg miatt sem. Ráadásul nem hajt a tatár, a kocát úgy akarom ismét termékenyíteni, hogy az új alom legkésőbb augusztus közepén szülessen meg. Akkor még meleg van, s mire jön az igazi ősz, a malacokból süldő lesz, melyek már bírják a ridegebb időket is.

A mostaniak szépen fejlődnek, gömbölyödnek, nem bánom, hogy nincsenek sokkal többen. Ugyanis az első fialáson átesett kocánk tejtermelése nem volt kiemelkedő, de a négy malacának elegendő tejet tud adni.

Sok a teendő az ólak tájékán, a fagyok elmúltával ismét beindulhat a betonkeverő: folytatjuk az istálló vakolását, a karámrendszer kialakítását, a kapuk és kerítések építését, a kisebb falazásokat.