Barátságból marhafarm

Nagy Pál és Porkert Krisztián együtt tanult a Kaposvári Egyetem állattenyésztő szakán, egy kollégiumi szobában laktak, barátok voltak, nem véletlen tehát, hogy egy srófra járt az agyuk.

A diploma megszerzése után mindketten alkalmazottként kezdtek el dolgozni, de folyamatosan ott motoszkált a fejükben, hogy szeretnének országosan is egyedülálló és hosszú távú megélhetést, kiegyensúlyozott piacot jelentő vállalkozásba fogni. Nagy Pálnak volt egy kecskeméti tanyája, azt választották telephelyül. A területi adottságok miatt húsmarhatartással próbálkoztak, tíz éve megalapították az NPK Charolais nevű céget. Marhahúsból az Európai Unió nem önellátó, a Közel-Keleten is keresett exportcikk, és Magyarországon sincs elég minőségi áru. Kezdetben itthon fellelhető, megfelelő hústípusú borjakat hizlaltak és értékesítettek.

Száznyolcvan fokos fordulatot a 2008-as év hozott számukra, amikor is mindketten elnyerték a fiatal gazdák pályakezdő támogatását. Ebből a pénzből alakították ki a marhafarmot és hozták létre az állományt.

Elképzeléseiknek leginkább a nagy testű charolais felelt meg. Megnézték a hazai törzstenyészeteket, majd a fajtát a franciaországi származási helyén is. Első menetben huszonöt növendék üszőt és egy bikát importáltak. Aztán még kétszer vásároltak, törzsállományuk száma elérte a százat. Ennél többet ma sem akarnak, a lényeg a magas szintű genetikai és tenyésztési munka, mert a legelején elhatározták: Közép-Európa legjobb törzstenyészetét akarják megteremteni.

Nagy Pál és Porkert Krisztián szerint a pénz a munka eredménye, nem pedig a célja. Tervük volt, hogy magas szintű tenyésztési kultúrát honosítsanak meg. Sikerült, 2015-ben megkapták a törzstenyészeti státust, így tenyészbikát és -üszőt nevelhetnek, adhatnak el. Sok az érdeklődő, a borjakat még a születésük előtt lefoglalják.

A francia charolais tenyészállatversenyekre rendszeresen hívják bíráskodni őket. Kecskeméten pedig részt vesznek az AIPA Alföldi Iparfejlesztési Nonprofit Közhasznú Kft. mentorprogramjában, ahol középiskolások vállalkozói kedvét szeretnék felkelteni a marhatenyésztés iránt.

Mindenekelőtt a minőséget garantálják. A tehenek szabadon legelnek a farm körüli gyepeken, takarmányból is a legjobbat kapják. Csak a legszükségesebb esetben használnak antibiotikumot.

A vágóállat húsát hathetes száraz érlelés után értékesítik, nagy a kereslet iránta. Nem csak az interneten rendelhető, állandó partnereik vannak, felső kategóriás éttermekbe is szállítanak belőle. Hetente legalább két-három marhát vágnak, s egyre növekszik az igény a prémium termék iránt, ennek ellenére nem akarnak átváltani a mennyiségre.