Értékmentő ménes

Istálló nélkül egyformán tűrik a forróságot és a fogvacogtató hideget, a természetszerű tartás megedzi ezeket a jó temperamentummal megáldott lovakat – tudjuk meg Bartók Lászlótól, aki korábban a Hortobágyon és Parádon dolgozott a lótenyésztésben. Jelenleg negyvenegy lovat számláló ménesét az Egerhez közeli, 36 hektáros területen tartja. Két éve még három és félszer ekkora volt az állomány, de a védett Furioso-Noth Star fajtájú lovak egy részét átvette a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága.

Az őshonos fajta, amit itt megcsodálhatunk, a tenyésztő szerint számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik, fogatban és nyereg alatt is megállja a helyét.

Az első ló a rendszerváltás után került a családba. A gazdaságot azért hozták létre, hogy az akkori Furioso-csikók ne kerüljenek ki a tenyésztés vérkeringéséből, megőrizzék az őshonos fajta genetikai anyagát – meséli az agrármérnök végzettségű gazda. Az állattartás teljes embert kíván: nincs hétvége, ünnepnap, hajnaltól estig a ménes mellett kell lenni, s ezt csak az vállalja, aki teljes szívével szereti az állatokat. Hadra fogható, megbízható, lelkiismeretes alkalmazottat pedig nehéz találni. A kaszálás is a maguk gondja, ugyanis a takarmány a saját területükről származik, a lovaik réti szénát, zabszénát, vegyes abrakot kapnak.

– Nekem benne van ebben az életem. Amíg élek, lesz lovunk, mert számomra mindegyik kedvenc, de hogy a gyerekeim, az unokáim viszik-e majd tovább, nem tudom. A családunkban szinte mindenki agrármérnök, mégis nagy kérdés, lesz-e kinek továbbadni a tudást és a gyakorlatot – töpreng Bartók László. Elszomorítja, hogy hazánkban e lovakra alig mutatkozik fizetőképes kereslet, így sokszor ki sem derül, melyik állatban milyen kivételes érték, képesség rejlik. A nyugati országokban pedig bevett gyakorlat: akár egy tanárnő is megengedheti magának, hogy bértartásban legyen a lova és a szabadidejében kijárjon lovagolni. Az egri gazda másik gondja, hogy a földalapú támogatások nem adnak elegendő forrást az előrelépéshez, az infrastruktúra fejlesztéséhez. Így nem jut pénz rá, hogy istállót építsenek, lovaspályát alakítsanak ki, lószállítót vásároljanak.

A speciális feladatok ellátásához célzott támogatásokra, pályázatokra volna szükségük a családi gazdaságoknak – magyarázza az agrármérnök –, számukra ugyanis ez jelentené a túlélést, a jövőt.