Már élezzük a késeket

Ahogyan annak idején szinte minden vidéki családban, úgy most nálunk is közeledik a disznóvágás ideje. Másfél éve állítottunk be egy koca- és kansüldőt, most pedig eljött az ideje, hogy első saját születésű és nevelésű hízónkat leöljük.

Sok munka eredményét söpörhetjük be – és sok pénz is áll, pontosabban röfög most a disznóinkban. Pontos számítást még nem végeztem, de biztosan csak úgy éri meg a takarmánytermő bázis nélkül, bolti tápon, kukoricán hizlalt disznó tartása, hogy minél több részét feldolgozzuk magunknak.

Akkor jön vissza a pénzünk, ha sok szalámit, sonkát, szalonnát, kolbászt, hurkát készítünk. Tőkehúst legfeljebb a karajából hagyunk, illetve a kocsonyának valókat használjuk feldolgozás nélkül. Így viszont már „kijön a matek”. Főként, ha beszámítjuk a disznónk minőségét: nem 5-6 hónap alatt felpumpált jószág húsát, zsiradékát, szalonnáját fogjuk enni, hanem 9-10 hónap alatt, sok zölddel, hullott gyümölccsel, takarmányrépával, lucernával, répával táplált állatokét, amelyek kukoricát is kaptak bőven.

Vélhetően a karácsony utáni napokban fog valamelyik hajnalon utoljára felsírni a disznónk, hogy aztán majd a két testvére januárban, vagy inkább februárban kövesse a sorsát. Az első nálunk született malacok ezzel be is végezték, viszont van még tartalék, mivel a nyár közepén világra jött alom is szépen gyarapodik. Róluk keveset meséltem, azt sem írtam még meg, miként is heréltük ki a két fiammal a három kicsi kant. Nagyjából harminc éve csináltam ilyesmit utoljára, de a gyakorlatból nem jöttem ki, amit az is bizonyít, hogy semmiféle fertőzés, baj nem érte őket azóta.

Ebben nagy szerepet kapott az is, hogy az anyjukkal töltötték ezt az időt, s az nagyjából 3,5-4 hónapos korukig szoptatta is őket. Persze csak azért, mert újabb alomra nem volt szükség – arra majd csak jövő nyáron kerül sor. Addig a disznainkat hizlaljuk, majd folyamatosan vágjuk, feldolgozzuk – mikor éppen mire lesz szükségünk.

Egyvalamit megtapasztaltunk, ami magyarázza, miért is ürültek ki a falusi disznóólak: ma már csak sok munkával és drágán lehet vásárolt takarmányból disznót nevelni. Akinek nincs földje, hogy olcsón állítson elő abrakot, neki tényleg nem éri meg eladásra disznót hizlalnia. Magának is csak akkor, ha képes feldolgozni, illetve olyan minőségű sertéshúst és termékeket előállítani, amilyet az üzletekben nem kapni. (Éppúgy, mint a pecsenyecsirke esetében, ahol szintén verhetetlen árelőnyt képvisel a bolti áru.) Olyan minőséget, amit magunk – akár ugyanazon húshibridekkel, amilyet a nagyüzemek tartanak – otthon elérhetünk, az üzletekben nem találni. Ha mégis, annak már vaskos az ára, s akkor a háztájival olcsóbbak is lehetünk.