Vitamint a jószágnak! A Szabad Föld Kertje

Lappangó, az első időkben nem túl látványos jelei mutatkozhatnak meg bizonyos vitaminok hiányának.

Ha állataink nem jutnak elegendő növényi eredetű táplálékhoz – ami lehet akár széna is –, akkor főként az A-, C- és D-vitaminból veszik fel a legkevesebbet.

Ez leginkább abban az esetben fordul elő, ha számukra nem készen veszünk tápokat, amelyekbe a gyártók szinte mindig kevernek vitamin- és mikroelem-összetevőket. A hiánytünetek főként a növendék állatoknál jelentkeznek, legyen az szárnyas vagy sertés.

A hiányt többféle módon pótolhatjuk.

Gyűjthetünk számukra télen is fellelhető zöld gyomokat, amelyek közül a legkönnyebben bizonyos fűfélékhez és a télen is fejlődő tyúkhúrhoz juthatunk hozzá. Nem kell sok belőlük, de két-háromnaponta érdemes egy-egy csomót a jószágaink elé vetni. A jól szárított és tárolt lucerna-, illetve vegyes fűszénában is sok ilyen értékes elem marad meg, tehát ez is jó hatású, bár a szárnyasok többsége nem fogyasztja szívesen. Segít, ha termesztünk takarmányrépát, tököt, és a konyhai zöldségmaradék is sok ilyen anyagot tartalmaz.

Ha kialakulóban van a vitaminhiány, a leggyorsabban és nagyobb dózisban a takarmányboltokban, állatpatikákban vásárolható vitaminkészítményeket érdemes használni, a vízbe keverhető változatok biztos hatásúak. Úgy adagoljuk, hogy az állatokat előtte kicsit szomjaztassuk, majd kisebb vízadagban a megfelelő arányban feloldva tegyük eléjük. A lényeg, hogy néhány óra alatt fogyjon el a „vitaminital”, s minden állat fogyasszon belőle. Ne feledkezzünk meg a takarmánysóról és mészről sem. Ezek fontos kiegészítők, velük elkerülhető a csipkedés, a kannibalizmus kialakulása.

Szárnyasainknak is szüksége van állati eredetű fehérjére, amit a legtöbbször a rovarok fogyasztásával tudnak kielégíteni. Télen viszont erre nincs lehetőségük, így érdemes kéthetente egy-egy itatás helyett tejet, vagy etetéskor túrót, bármiféle savanyított tejterméket, netán keményre főzött, lereszelt tojást adni nekik.

Ne feledjük: csak a megfelelő téli takarmányozás után várhatjuk el, hogy állataink a tavaszi szaporodási ciklusuk során termékeny tojást, sok malacot, kisnyulat tojjanak, illetve hozzanak világra. Ha télen is nevelünk vágni való növendékeket, akkor e pár hónap nekik ne csak a túlélést, hanem a hústermelést is szolgálja.

Számunkra is így gazdaságosabb az állattartás.