Szükséges a szigorítás

A vetőmaggal kapcsolatban már sokszor írtunk a rövidlátó spórolás hátrányáról, ami a gyakorlatban is bebizonyosodik, de a helyzet ennek ellenére két évtizede szinte változatlan. Az ideálisnak vélt 50-60%-os vetőmag-megújítás helyett az arány például a gabonák esetében a rendszerváltás óta szinte folyamatosan 20%-os. Ez az átlag, tehát számos vállalkozás 50%-ban használt elit magot, mások viszont egyáltalán nem. Egy tonna jó minőségű fémzárolt vetőmag ára ma a kalászos gabonák esetében 90 ezer forint körüli, míg a saját termesztésben előállított – például a kenyérnek való, őrlésre alkalmas –kijön 35-40 ezer forintból.

Más kérdés, hogy a korszerű fajta, hibrid használatakor a jó termőhelyen, korszerű tudással termelt gabona hektáronként 7-10 tonnás termést is adhat, míg a saját magot elvető szántóvető eleve csak 4-5 tonnás maximummal kalkulálhat.
Márpedig az utóbbi évek áraival számolva több aratás óta csak az ér el jövedelmet, aki legalább 5-6 tonnát arat a kalászosokból. Hogy miért éri meg mégis? Az uniós támogatás miatt, ami 70 ezer forint hektáronként – ez a nyeresége a termelők felének az utóbbi két-három évben.

Most jogszabályi szinten szigorítanák a fémzárolt vetőmagok használatát az országban. A jó minőségű, jogtiszta vetőmagokkal jelentős előrelépést érhetne el a hazai szántóföldi növénytermesztés.

A legrosszabb helyzet egyértelműen a legnépszerűbb haszonnövények, a búza és más kalászosok esetében tapasztalható. Napjainkban a főbb szántóföldi növények esetében nem feltétel az igazolt forrásból származó vetőmagvak alkalmazása, de az uniós termeléshez kötött támogatásoknál kötelező a fémzárolt szaporítóanyag használata, így például szójából többségében minőségi szemek kerülnek a földbe. Ugyanakkor az 5 millió hektárra kapott/igényelt földalapú támogatás és zöldítés esetén a vetőmagra vonatkozóan nincs kötelezettség és nem is lehet bevezetni. Jelenleg csak a nemzeti hatáskörben adott támogatás feltételeként lehetne megszabni.