Kontháné hagyatéka

– Itt kezdődött a baj! – vesz elő az idős néni az irathalmazból egy megsárgult dokumentumot. Alig néhány sor az egész. Az 1976. augusztus 6-án keltezett végzés szerint a hagyatéki eljárás nem folytatható le, mert Kontha Zsigmondnénak nem volt vagyona.

Ahogy ezt felolvasom, Balogh Ferencné még most, ennyi idő múltán is felcsattan: – Már hogyne lett volna!

Kontha Zsigmondné az édesanyja volt, aki 1975. január 1-jén elhunyt. A hagyatéki végzésre a ráckevei állami közjegyző, dr. Safrankó Péter neve van gépelve. A néni tudomása szerint a közjegyző akkor már szintén nem volt az élők sorában.

Miként fordulhatott elő, hogy a vagyonnal rendelkező néhai Kontha Zsigmondnét mégis vagyontalanként tartották számon? Úgy, hogy a néni szerint összekeverték egy másik Kontha Zsigmondnéval. Ilyesmi manapság, amikor mindenki egyedi személyi és egyéb számokkal rendelkezik, bizonyára nem fordulhatna elő, azonban a hetvenes években még igen. Persze abban az időben sem csupán egyetlen adat alapján azonosították a férjük nevét felvevő asszonyokat, hanem például a születési – pontosabban, ahogyan akkoriban mondták: a lánykori – nevük alapján. Kontha Zsigmondné házassága előtt a Réső nevet viselte. No, innen már bizonyosan azonosítani lehetne, gondolhatnánk – ha a vele összekevert nevű illető születési neve szintén nem a Réső lett volna. Igaz, hogy őt Johannak keresztelték, míg olvasónk édesapjának a feleségét Emíliának. Igen, itt hibázott a hivatal, mert ha ezt figyelembe veszi, akkor kiugrik az eltérés – állítja meggyőződéssel Balogh Ferencné.

Mindennek azonban ma már nemigen lenne jelentősége, ha valóban nem lett volna vagyona az elhunytnak. De volt! – állítja a néni. Mégpedig 264 aranykorona értékben 15,5 kataszteri hold, Majosháza határában, közvetlenül a mostani lakóházak mellett. A mai területszámítás szerint körülbelül 9 hektárnak 15-20 millió forint az értéke. Ez tehát a tét.

– És miért nem tetszett reklamálni azon melegében a téves határozat miatt? – adódik a kérdésem.

– Reklamáltam én, de nemigen volt foganatja. Meg aztán, tudja, hogy volt az! A téeszvilágban nem volt ennek akkora jelentősége.

Bezzeg a rendszerváltást követő- en! Majosházán 1996-ban kárpótolták az egykori földtulajdonosokat – köztük azt a Kontha családot, amelyet a néni meggyőződése szerint összekevertek az ő famíliájával.

Jelezte a tévedést a család ekkor is, ám nem kellő eréllyel, ezért az ügy elült. A férje, Balogh Ferenc 14 évvel ezelőtti halálát követően aztán újult erővel ostromolták a ráckevei földhivatalt, de bizony ismét és ismét lepattantak róla. Fordultak ugyan a lányával ügyvédhez is, de az kerek perec kijelentette, hogy nem akar ujjat húzni a földhivatallal, mert akkor az majd betart neki. Özvegy Balogh Ferencné szerint új ügyvéd vette a kezébe az esetet, a kiskunlacházi Csaplár Teréz. Az ügyvédnővel beszélve azonban kiderült számomra, hogy az ügy nincs nála, nem vállalta.

Vajon mit szól a helyzethez a földet birtokló Kontha család? Zsigmond már nem él, a birtok az örököseihez került. A családfő itt is idős, a földet a szintén Majosházán élő fia műveli.

– Nem az lenne a legegyszerűbb, ha átsétálnának hozzájuk, és megbeszélnék velük? – kérdezem Balogh nénit.

– Hát – gondolkodik el az idős asszony –, lehet, hogy ez lenne a legegyszerűbb.

Ha ők nem tették meg, felhívom hát én az illetőt. A fiatalember első kérdése: miért nem közvetlenül hozzájuk fordult a néni, ha úgy gondolja, hogy a föld őt illeti? Ennek az eldöntése azonban már nem az újságíró dolga. A férfi viszont ígéri, hogy hívásom nyomán ő átmegy Baloghékhoz megbeszélni az évtizedek óta lappangó vélelmet. Ha a cikkünkkel legalább ennyit sikerült elérnünk, már megérte.

Hamarosan megkaptam az örökösöktől azt a hagyatéki jegyzőkönyvet is, amely szerint a föld őket illeti, s csatolták hozzá a földhivatali bejegyzést is.