Virágoskút Rózsával

Még a '90-es években kezdődött a Virágoskút Kft. története – nincs pontos dátum, hisz’ mindennek előbb fejben kell eldőlni, így születhet meg az elhatározás. Rózsa Péter életében bizonyosan az volt a legfontosabb, amit a szüleitől meg a nagyszüleitől – köztük talán leginkább Vasködmön nagyanyjától – kapott. A mesékből is azt tanulta, a kártevők és a gyomok is Isten édesgyermekei, s a teljességhez hozzátartozik, hogy együtt tudjunk élni velük.

A pallagi érettségi után édesapjától kertészként egy kapát kapott, aki ezzel és néhány jó tanáccsal indította el. Rózsa Péter ma, 55 évesen is úgy gondolja, nem lehet a világot „igazgatni” íróasztal mögül, az ember egy az élőlények közül, s ha valaki velük foglalkozik, annak ott kell lenni köztük.

Dolgozott téeszben, aztán „maszek” lett. Volt erdei munkás, termelt dinnyét, káposztát – szép eredménnyel. Megnősült, elvált, újraházasodott, a '90-es évek elején végre földet tudott vásárolni. Feleségével, Rózsikával 1996-ban a virágoskúti tanyára költöztek. Tizennyolc éve, hogy Rózsa Péter hivatalosan is biogazda, s azóta sok minden történt itt és a gazdasághoz tartozó Vókonyapusztán.

Virágoskútnak ma már több mint ötszázféle terméke van: friss zöldségek, gyümölcsök, zöldségkonzervek, tejtermékek, húskészítmények, lekvárok. A zöldségekből többek közt lecsó, zakuszka, padlizsánkrém, sütőtökpüré készül és ételízesítők, termelnek édes hagymát, mag nélküli dinnyét, kápiapaprikát. A gyümölcsös valóságos fajtagyűjtemény, 150 régi almafajtával, 50 körtével. Két-három fa egy-egy fajtából, de terem náluk szeder, málna, cseresznye, kajszibarack, ribizli és más gyümölcsök is – minden, ami jól érzi magát e tájon. Vókonyán, a Hortobágy folyó mentén legelnek állataik: őshonos magyar fajták. Kétszáz bivaly, 60 szürke marha, 50 magyar tarka, 500 rackajuh, 70 ló, 140 szamár. Nincs, ami jobban megtisztítaná a legelőt a gaztól, bozóttól – volt itt is elég, mielőtt használatba vették –, mint a szamarak, a tejükben ráadásul hatvanszor annyi a vitamin, mint a tehénében. S bár a bivaly sem versenyezhet mennyiségben a Holsteinfríz tehénnel, tejének zsírtartalma sokkal magasabb, s a belőle készült gomolya igen népszerű. Van még vagy ötszáz mangalicájuk – amikor kell, beengedik őket a fóliasátrakba, kitúrják a talajlakó kártevőket –, s baromfi is szép számmal: kopasznyakú tyúkok, fodros tollú ludak, gyöngytyúkok, pulykák. A kutyáik is magyar fajták: komondor, kuvasz, puli.

Mindent maguk dolgoznak fel, van saját vágóhídjuk, hús- és tejüzemük. Virsli, hurka, debreceni páros készül, friss húsokat is árulnak – meg halakat a halastóból –, sajtok, túró, joghurt, körözött kerül a biopiacra. Termékeik választékát tekintve ma már ők a legnagyobb hazai biogazdálkodók. Az egész család – a feleség, a fiúk, a meny – részt vesz a vállalkozásban, ifjabb Rózsa Péter a kertészetet, András a feldolgozást viszi tovább. Lassan már az unokák is segítenek.

Virágoskúton nincs vegyszer, még a biogazdaságban engedélyezett szereket sem használják. Ehelyett a kártevőket pusztító élőlényeket szaporítják, a katicát, fürkészdarazsat és másokat. Amerre járunk, a fákon madárodúkat látunk, nincs az a permetlé, amely a cinkénél jobban pusztítja a hernyót.

Megépült a Makovecz Imre és tanítványa, Dósa Papp Tamás tervezte Rózsakert Biocsárda, Vókonyapusztán a Pásztorszentély, amelyet Makoldi Sándor álmodott meg, óvoda nyílt Virágoskúton, iskola is lesz. Az oviban nyulakat etetnek, tojást szednek, kijárnak az almáskertbe, az erdőbe a gyerekek, az évkörhöz igazított magyar népmesékre alszanak el ebéd után, a suliban lesz népzene is. És megtanulják: nem szégyen, ha az embernek a munkában fekete lesz a körme alja…

Kertmagyarország felé? Rózsa Péterék erre tartanak. Mennek a paraszt-, a pásztorősök útján, mert tudják: az élet a földből fakad.

A SZERZŐ FELVÉTELE