Gyomdömping a nyári szezonban

Kertünkben csak kora tavaszi intenzitással ásunk, kapálunk, veteményezünk. Pontosabban: előbb sarlózunk, gyomot tépünk, kapálunk, és csak aztán jöhet a földmunka. Az utóbbi időben nagyon jól élnek állataink: már vagy három hete esténként nem etetünk sem szemes terményt, sem tápot, mivel mindennap összejön vagy kéttalicskányi gyom. Mostanában a disznóparéj az első számú termék, de sok a fűféle, a csalán második-harmadik hajtását takarítjuk be. Találó szó a betakarítás, ugyanis a kertben nemcsak a restség miatt üti fel a fejét a gyom, hanem már évek óta takarmány-forrásként is hagyunk felgazosodni egy-egy ágyást, kertrészt.

A lényeg, hogy azelőtt kell a gyomokat betakarítani, mielőtt még sok magot nevelnének. A talajban ugyanis évekre elegendő gyommag található, felesleges ezt újabb érésű magadaggal tetézni. Az állatok nagyon meghálálják mindezt: a tyúkok tojástermelése, a kacsák, sertések fejlődése szemet gyönyörködtető. A zöld termény kellő mennyiségű rostot, vitamint, makro- és mikroanyagot juttat az állatoknak – üdítő hatásáról, a változatosságról, az ízekről nem is beszélve.

Más kérdés, hogy az esős időkben ott is gyomosodott, ahol nem akartuk, például a gyökérzöldségek bakhátairól kellő időben csak a fele területről sikerült eltávolítani a még kicsi, 10-20 centis gyomot.

A nagy forróságban talán jót is tesz az árnyékoló hatás, legalábbis az egyik eperágyásban rendszeresen gyönyörűen terem a növény, bár nyáron sokszor gyomos a terület. Az is igaz, hogy nyár végére, tavaszra mindig kitisztítjuk. A letisztított területekre másodvetésű növények kerülnek: zöldbab, cékla, póréhagyma, zellerpalánta, néhány elmaradt, de mára megerősödött paprika- és paradicsompalánta, brokkoli, kelbimbó, téli karalábé, nyári retek, pakcsoj (kínai bordáskel). Amúgy a gyomok egyfajta csalogató hatással is rendelkeznek: sok kártevő tápláléknövényei, így a kártétel megoszlik a gyomok és a kultúrnövények között.