Türelemmel és alázattal végzett munka: bemutatkozik az év bortermelője

Amikor belépünk Garamvári Vencel budafoki pincészetének kovácsoltvas kapuján, Walther von der Vogelweide középkori német költő sorai juthatnak az eszünkbe. Hatalmas lombkoronájú, széles törzsű hársfa áll a kert közepén, árnyékával beterítve a pázsitot. Nehéz elképzelni, hogy a hatalmas fa és a mellette álló, kúriaszerű irodaépület alatt hatezer négyzetméternyi pincében érlelik a pezsgőt.

Ez a hely már fiatal technikus korában sem volt ismeretlen a hetvennyolc éves borász, Garamvári Vencel számára. Mint meséli, az épületben akkoriban a Monimpex termelőüzeme működött, ahová ő a friss pincemesteri oklevelével bekopogtatott, hátha kap munkát, de nem járt sikerrel. Nem gondolta volna, hogy harminc évvel később tulajdonosként már ő ad munkát itt másoknak. A pincét egy svájci gombatermesztő mutatta meg neki, aki végül a tisztázatlan tulajdonviszonyok miatt vissza -lépett a vásárlástól, így sikerült a Henkel cégtől megvennie az ingatlant.

Garamvári a Kertészeti Egyetem elvégzése után az első harminc évét a szakmában a Budafoki Pincegazdaságnál, a Törley Pezsgőgyárban töltötte le, s haladt előre a szamárlétrán, míg a hetvenes években üzemigazgató lett. Később kinevezték a pezsgőgyárat vezető cég, a Hungarovin termelési igazgatójának. A vállalkozó életében sorsdöntő változást jelentett a privatizáció.

A Hungarovin magánosításához ugyanis a dolgozói kivásárlást javasolta, hogy magyar kézben tartsa a vállalatot. A vállalatvezetés azonban úgy döntött, hogy külföldi szakbefektetőnek adja a céget.

– Engem pedig az irodámban egy boríték várt az asztalomon – emlékezik a borász. – Ebben egy levelet találtam, amiben az szerepelt, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a munkámra. Garamvári Vencelnek nem kellett sokat várnia az ajánlatokra, a neve jól csengett a szakmában. Két cégben is társtulajdonos lett: az egyik a feleségével alapított Vinárium Kft., a másik a Prémium Kft. volt. Hamarosan nagy sikereket értek el, például ők importálták először a Jägermeistert, a Graninit és a prémium söröket.

Később borászkodásba kezdett, a Konyári családdal közösen megalapították a balatonlellei Szent Donatus Kft.-t. Ezt követően vették meg a budafoki pincéjüket, ahol 1997-ben elindították a pezsgőgyártást. 2003ban a balatonlellei szőlőbirtok 100 százalékos tulajdonosaivá váltak. A Garamvári Szőlőbirtok jelenleg két lábon áll: Budafokon folyik a pezsgőgyártás és az értékesítés szervezése, Balatonlellén pedig több mint nyolcvan hektár szőlőjük van, palackozóüzemmel és pincével. Az értékesítésnél több mint 60 százalék exportra megy a borokból, ugyanakkor a pezsgőből a vendéglátó és szállodai eladáson túlmenően ma már üzletláncokban is kapható a Garamvári márka.

Fő piacaik az Egyesült Államok, Kanada, Cseh- és Németország. Az Országos Borversenyen idén négy aranyérmet szereztek, elnyerték „A legjobb balatoni pezsgő” címet, nagydíjat és aranyérmet kaptak egy 14 állam részvételével megrendezett szlovákiai viadalon. A Garamvári Prestige Brut 2014-es évjáratú pezsgőjükkel Champion díjat nyertek. A társaság munkájába nyolc családtag kapcsolódott be, így Garamvári Vencel közgazdász lánya a Vinárium ügyvezető igazgatója, de büszke az unokájára, Wlasitsch Miriamra is, aki szintén a cégnél dolgozik.

Hogy mi a sikerük titka? Garamvári Vencel szerint a családi összefogás, s az, hogy az életük ez a vállalkozás. Ahogy fogalmaz, „a megtermelt javakat” elsősorban a cég fejlesztésére fordítják. Türelemmel és alázattal, hogy a vállalkozásaik virágozhassanak tovább. Akár a kertben a hárs.