Érik a lekvárnak való

Az országos képet tekintve a szokásos mennyiségben hozzák termésüket a szilvafák. Akadnak helyek, ahol nagyon magas, míg máshol – a tavaszi és nyár elejei időjárás miatt – gyengébb a hozam. A szezon mindenesetre elindult: az apróhirdetésekben a nagy, többmázsás tételekről szóló eladói kínálatban 60–150 forint közötti árakat találni fajtától, minőségtől, felhasználási területtől függően.

Ez persze messze nem a piaci ár, ott akár 300-400 forint is lehet egy kiló szilva, majd aztán olcsóbb is, amikor az igazi dömping várhatóan augusztus végére, szeptember elejére megérkezik.

A háziasszonyok viszont örülhetnek: végre egy gyümölcs, amiért nem kell a tavalyinál sokkalta többet adni. A szakma úgy ítéli meg, hogy a közepesnél kicsit jobb az idei hozam, a tavalyival nagyjából azonos, 60-65 ezer tonna teremhet ebben az évben.

Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke szerint évjárattól függően, általában 50–80 ezer tonna szilva terem az országban – már ami az ültetvényekről származik –, erre jön még a senki által nem ismert mennyiségű háztáji termés. Az előbbi tétel 6600 hektárnyi nyilvántartott területről ered, melynek 70 százaléka Bács-Kiskun, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található.

Szilvából évente 1,3 kilogrammot eszünk meg fejenként. A termés 80 százaléka itthon fogy el, a többi aszalvány, konzerv és nyers formában hagyja el az országot. A termés szűk fele a feldolgozóiparba kerül, bő fele pedig a bel- vagy külföldi frisspiacra.

Nyers gyümölcsből 10-12 ezer tonnát viszünk ki, de egy-kétezer tonnát importálunk is. Kissé meglepő, de aszalványból háromszor-ötször nagyobb a behozatalunk, mint a kivitelünk: egy-egy évben 200-400 tonna megy ki és 900-1100 tonna jön be (méghozzá nagyon messziről, Chiléből).