Újrakezdés után sikerek sora

Lipcsei Zoltán története is azzal kezdődött, hogy kicsiben kezdte, majd egyre nagyobbra vágyott. A hódmezővásárhelyi állat-egészségügyi szakközépiskola után egy környékbeli termelőszövetkezet állattartótelepén kezdett dolgozni, ahol sok tapasztalatot szerzett.

A rendszerváltás környékén többedmagával közös vállalkozásban vízi szárnyassal próbálkoztak, de nem sokra jutottak.

– Jó lecke volt, kellett ahhoz, hogy újra fel tudjak állni – árulja el Lipcsei Zoltán, aki közben családot alapított, és immáron a feleségével együtt vágott bele újra a vállalkozásba a kilencvenes évek derekán.

– Békés külterületén, egy malomasszonykerti tanyán kezdtünk el libát tömni és fóliasátorban csirkét nevelni. Óvatosak voltunk, kétszáz, illetve háromezer darabnál többet nem mertünk vállalni. Menet közben az is eldőlt, hogy a broiler termelés a libázásnál gazdaságosabb és kiszámíthatóbb, úgyhogy az utóbbival felhagytunk.

Fokozatosan növelték az állományt, a tanya mellé egy üresen álló valamikori juhtelepet újítottak fel. (Zoli nagyapja hajdanán itt volt juhász, ő pedig gyerekként sokszor őrizte a nyájat.) Az évek alatt a keletkező hasznot forgatták vissza.

A beruházásokkal nem álltak le, most zajlik a fűtéskorszerűsítés. Időközben lett egy harmadik telepük is.

– Három helyen összesen hetvenötezer baromfit nevelünk, és további ötvenezerrel szeretnénk bővíteni a létszámot – újságolja Lipcsei Zoltán. – Sokféle hibridet kipróbáltunk már: az Arborral kezdtük, majd a Rossra váltottunk, most a Cobbnál tartunk. Az utóbbinál maradtunk, hiszen ez a fajta kimagasló eredményeket produkál.

A naposcsibét Ócsa-Felsőbabádról hozzuk, az Agrifirm Magyarország Zrt. négyfázisú takarmányát használjuk, az értékesítésben pedig a Master Good Kft. és a Böszörményi Baromfifeldolgozó Kft. a legfőbb partnerünk.

Sikeres együttműködésünk záloga a kiszámíthatóság. Évente hat állományt nevelünk, kilenchetes forgóban, a szervizidőre – takarítás, fertőtlenítés – pedig három hetet tartunk fenn. Eddigi rekordunk: a broilerek a 3,2 kilogrammos átlagsúlyt 42 napra 1,62 kilogrammos fajlagos takarmányfelhasználással érték el.

A broiler index elérte a 441,0 pontot – mutatja házigazdánk az ezért járó plakettet. A békési vállalkozó felesége, Lipcseiné Varga Erika persze továbbra is kiveszi a részét a családi vállalkozásból, de már elindult a saját útján: különféle ízesítésű kecskesajtokat és tejtermékeket készít a malomasszony kerti tanyán kialakított műhelyében.

Mindez egy ajándékba kapott kecskével kezdődött, mára már harmincra nőtt a mekegő sereg, s ennyi elég is. Az egyedi csomagolású portékák a helyi piacon túl országos rendezvényeken találnak gazdára, és megvannak az állandó partnerek is, köztük környékbeli éttermek, hamburgeresek. Erika azt mondja: igen szűk a kecskesajt piaca, de legalább stabil.

Végül a család kerül szóba. Zoltán fiuk és a felesége Tószegen telepet vásároltak, évek óta önállóan gazdálkodnak, természetesen „broilereznek”. Erika lányuk jelenleg gyesen van, most végez a mezőgazdasági főiskolán, miközben besegít a férjének, aki nagy lelkesedéssel intézi a család gazdasági ügyeit.

Zsolt az Óbudai Egyetemre jár, informatikai mérnöknek készül. A legkisebb gyermek, Balázs, állattenyésztőnek tanul a békési szakközépiskolában.