2019 érdekes keretbe foglalta az évtizedet a szőlőben

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy ha bármikor az aktuális évjáratról összefoglalót írunk és olvasunk, a „kivételes, különleges és tanulságos” jelzők biztosan nem hiányoznak. Ezt erősíti a mögöttünk álló 2019-es szőlőtermesztési és növényvédelmi összefoglaló.

A szőlő termésmennyiségét két alapvető tényező befolyásolta a 2019-es esztendőben. Mindkettő gyakorlatilag azonos időszakban történt, így a zöldszüret és a növényvédelmi kritikus időszak is június elején, a pünkösdi időszakban érintette a szőlőágazatot. Míg az előbbinek tudjuk a pontos mennyiségét, az utóbbinak nem. Ebben az összefoglalóban elsősorban a növényvédelmi kihívásokkal foglalkozunk.

2019 időjárása ismét kilógott a sokéves átlagból. 2019 májusa a hat esztendő leghidegebb hónapja lett, 2,2 Celsius-fokkal volt kevesebb, mint az ötéves átlag, míg a június az elmúlt évek legmelegebb hónapja volt.

A csapadékadatokról elmondhatjuk, hogy a május lett a 2010-es évek legcsapadékosabb hónapja, és a júniussal együtt kritikus időszakot jelentett a növényvédelemben.

A szőlő fakadása átlagos időben, április elején történt a legtöbb borvidéken, amiről elmondhatjuk, hogy heterogén volt. A májusi hűvös miatt a szőlő nagyon vontatottan fejlődött. A virágzás június elején történt, ami egybeesett az átlag feletti meleggel, aminek kedvezőtlen hatása volt. A bogyókötődés június közepén, a fürtzáródás pedig július közepén következett be. Zsendülés július végén indult a fajták függvényében, és augusztus 12-én a csabagyöngyeszürettel elkezdődött a szüreti szezon.

A szőlő legfontosabb betegsége, a szőlőlisztharmat primer tünetei már április végén megjelentek. Ez azt eredményezte, hogy virágzásig hosszú időszak állt a kórokozó rendelkezésére, hogy felszaporodjon. Viszont a májusi hűvös és a júniusi szokatlanul forró hőmérséklet nem kedvezett a gomba számára. A kórokozó igazán komoly berobbanása július közepétől vált érzékelhetővé.

A szőlőperonoszpóra meghatározó kórokozó volt az idei esztendőben. A fertőzésnek kedvező csapadékos májusi, júniusi időjárás miatt komoly kártétel alakult ki a virágzás időszakában, amely terméskiesést eredményezett, ahogy azt már a bevezetőben említettük. Bizonyára mindenki találkozott a levéltünettel is. Ennek eredményeként előfordulhatott, hogy már szeptemberre nem maradt levél a szőlőtőkén, így a vesszők beérése veszélyeztetett.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a 2019-es évjárat emlékezetes marad a szőlő növényvédelmével foglalkozó szakemberek számára, és talán lehet egy kis párhuzamosságot felfedezni a 2010-es évhez viszonyítva, ezzel egy kicsit „keretbe” foglalva az évtizedet. Szélsőséges időjárási körülmények közt kellett megvédeni az ültetvényeinket, amit kellő szakmaisággal, megfelelő készítményválasztással, technológiával és időben elvégzett zöldmunkával tud(t)unk csak sikeressé tenni.