Az apai példa ereje

Kiss János paraszti családban egy jásziványi tanyán nőtt fel. Amikor gyermekként ő ment kenyérért, hajnali háromkor keltették, elgyalogolt a négy kilométerre található boltba, hogy biztosan jusson neki kenyér, mert édesapjának a beszolgáltatás miatt tavaszra mindig elfogyott a búzája.

A korai kelés ellenére, mondja, sokszor úgy járt, mint József Attila, azaz akkorra fogyott el a kenyér, amikor ő került sorra. Emlékszik arra is, hogy télen lovaskocsival közlekedtek, téglákat melegítettek a kemencében, s azt tették a kocsin a lábuk alá.

Mezőtúron gépésztechnikumot végzett, majd termelőszövetkezetben dolgozott. Munka mellett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt, majd gépészmérnökként jász­apáti egyik középiskolájában anyagismeretet, műszaki rajzot tanított.

Sanyarú sorsuk volt: míg a hetvenes évek végén zárt láncú televíziós technika volt az anyaiskolában, a kihelyezett tagozaton még színes krétára sem tellett. A mostoha sors miatt többször kezdeményezték a leválást, a rendszerváltásig sikertelenül, de utána fejlődésnek indultak.

Az intézményben – amelynek a vezetője lett – autószerelőket, géplakatosokat, kőműveseket, asztalosokat képeztek. Irányításával a kétszáz főről ezerre bővült a szakképző létszáma Jászapátin. Azokban az években országosan is figyelemre méltó fejlesztések történtek, például új 12 tantermes iskola épült, korszerű tanműhelyek létesültek, új szakmák képzését vezették be.

Egyszer azt mondták róla, ha Kiss Jánost kidobták az ablakon, akkor visszament a kéményen.

A vasipari, ruhaipari, vendéglátó-ipari és kereskedelmi tanműhelyek mellett az ipari tanműhelyük kisebbfajta bútorgyárnak megfelelő felszereléssel, CNC-famegmunkáló gépekkel, lakkozó-, szárítófülkével volt ellátva.

Szakoktatók beállításához nem pályáztatott, hanem fejvadász-módszereket alkalmazva, volt tanítványai közül a legjobbakat vette fel, akiket a tanárokhoz hason­lóan sok túlórával, jóval az átlag fölötti jövedelemhez segített. Végül 2003-ban a korkedvezményes nyugdíjazását kérte.És akkor visszatért a földhöz!

Már a nyolcvanas évektől külterületi földterületeket bérelt és vásárolt, amelyeket elsősorban nyári szünetben művelt – így kezdte a gazdálkodást, szőlészettel, kertészkedéssel foglalkozott, majd dinnyetermesztésbe fogott, hagymát és paradicsomot termelt, s a Budapesti Nagybani Piacon értékesítette a termékeit.

A dinnyetermesztést hamar abbahagyta, mert a gyümölcsöt két hónapon át, júniustól augusztus közepéig őriznie, illetve őriztetnie is kellett, hogy ne lopják el. Aztán vastag héjú bronzvörös hagymát termesztett.

Most, 78 évesen a családi gazdaságában korszerű gépekkel műveli földjét, amelyen repcét és búzát termel, s már készül a tavaszi műtrágyázásra, majd a vetésre.

Ahogy kocsiba ülünk, hogy a géparzenálját megmutassa, többször is hívják telefonon. Ő a gazdakör elnöke.

Nagyapja, Borbás János, kuláknak minősült egykor, disznóölés után éppen szappant főztek, amikor ellen­őrizték őket, 1951-ben internálták: Somoskőújfaluba, a kőbányába vitték. Tanyáját lebontották, az építési anyagból épült fel a Törekvés Tsz új sertéstelepe.

A ku­láküldözésről szerkesztett és részben írt egy könyvet. „Igaz, hogy véget ért a háború, de ez a sorsfordító állomás újabb áldozatokat követelt, mert megkezdődött a kuláküldözés” – olvasható abban.

Úgy tűnik, bármibe fog, jól csinálja. Kiss János korábban pedagógiai munkája elismeréséül Apáczai Csere János-díjban részesült, 2016-ban Jász-Nagykun-­Szolnok megyében az év gazdája lett, és a megye mezőgazdaságáért díjat ítélték neki.

Jászapátiban mutatja gépparkját, legelőször a permetezőt, a folyékonynitrogén-szórót, a talajmarót, a szivattyút.

Azért vannak a nagy teljesítményű korszerű gépei, hogy a munkát idejében, jó minőségben tudja a fiával együtt elvégezni, aki Budapesten él, tűzszerész, de minden hétvégén hazajön a családjával, és segít a földművelésben.