Éledő természet, biztató jelek

Aki mostanában autózott az or­­szágban, szinte március végi, április elejei állapotokat láthatott: üde zöld, az utóbbi napokban már sarjadó vetéseket, egyre izmosodó gabonaféléket, rügyező fákat, virágzó kökénybokrokat.

A télen komolyabb fagy sehol sem fordult elő, mínusz 10 Celsius-­fok körüli hőmérséklet csak egy-két hajnalon köszöntött ránk, s azok sem az ország teljes területén. A sokszor emlegetett „tisztító fagy” nem sok kárt okozott a növényeinkre veszélyes kártevőkben és kórokozókban.

Igaz, fagykárról sem számolt be senki, az ültetvények, a szőlők, a szántóföldi kultúrák jó állapotban vészelték át a telet.

Másrészt az is igaz, hogy a gabonaföldek egy részén már bizony sok helyütt látni sárguló foltokat – azaz az elmúlt hetekben beindult a gombásodás –, ahogy lassan a repcetáblákat is lehet félteni az éledő rovarvilágtól, főként a földibolháktól, más ormányosbogaraktól, tetvektől.

Az országban idén sok helyütt egyáltalán nem láttak havat: nagyobb területeket befedő hóréteg csak december első felében, az ország északi zónájában volt néhány napra szóló látványosság. Ha hó nem is, de csapadék elegendő érkezett a tél folyamán, a talajok most szinte optimális mértékben telítettek nedvességgel.

A január még elfogadhatónak számított: kisebb csapadékokkal, de két hétig kitartott a fagy, megesett, hogy napközben sem emelkedett nulla fok fölé a hőmérséklet – de nagyjából ennyire tellett az idei téltől.

A nagy kérdések azonban csak most jönnek! Mi történik az őszi búzával, árpával, más gabonafélékkel és a repcével? Megfelelő lesz-e a bokrosodás, a jól telelt repce virágszárnövesztése?

Mennyivel növeli meg a biztosan szükséges többlet-növényvédelmi beavatkozás a termelési költségeket? Mekkora bajt okozhatnak a felszaporodott rágcsáló-populációk, milyen lesz a rovarkártétel? A túl korán ébredő fák virágzása idején lesz-e a termést csökkentő fagykárosodás?