Permetezéssel küzdhetünk ellenük

Sajnos segítette a növényeinket támadó rovarok elszaporodását az elmúlt hetek me­legebb és főleg szárazabb időjárása.

Korábban már szóltunk a levéltetvekről. A szaporodásuk nem állt le: egyrészt maguk a szárnyas alakok telepednek meg egyre több növényfajon, másrészt a hangyák telepítik a tetveket szerteszét újabb és újabb területekre, azaz a legfrissebb hajtások, levelek környékére.

Ebben az időszakban szinte egy hétig lehet mentesíteni egy-egy fát, bokrot, zöldséget, és ismételni kell a kezelé­seket.

De figyelni szükséges más rovarok támadására is. A különféle poloskafajok – különösen az évek óta óriási tömegben támadó vándor­poloskák – már szívogatják a kicsi terméseket, a friss, puha hajtásokon keresztül a növényi nedveket.

Ezek és a tetvek nem csak azért veszélyesek, mert közvetlen kárt okoznak a levelekben, hajtásokban – torzítják, a növekedésüket gátolják stb. –, hanem mert a különféle növényi vírusokat, illetve a fitoplazmákat is átviszik egyik növényről a másikra.

Ezek aztán nagyobb kárt okozhatnak, mint a rovar maga, képesek az egész növényt elpusztítani, annyira legyengíteni, hogy normális termést már nem várhatunk. Fákat – gondoljunk a kajszi­him­lő­vírusra – betegíthetnek meg örök életre.

A szezon is kieshet, ha például a fitoplazma támadja meg a paradicsomot, de főleg a paprikákat. Ezért az utóbbi hetekben kipalántázott paprikát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt kezeljük rovarirtó szerekkel, legyen az akár biolé vagy éppen kemikália.

A lényeg: ha kontaktanyagot használunk, akkor gyakorta, akár hetente ismételjük meg, de talán a legcélravezetőbb, ha felszívódó szerekkel permetezünk. A baj az, hogy még nem virágoznak a tetvekre vadászó zengőlegyeket vonzó virágaink, mint például a büdöske, és a rovarevő rovarok száma – pél­dául a katicák és lárváik – sem akkora, hogy hathatós irtást végezzenek.

Mindezen kívül most van itt az ideje a cseresznyelégy elleni védekezésnek is. (Kivéve a május végén érő, korai fajtákat, azokat már nem szabad permetezni rovarirtóval, és az is igaz, hogy ezekben éréskor nem tud olyan nagyságúra kifejlődni a lárva, ami zavarná a fogyasztást.)

A meggyet, cseresznyét károsító rovar lárváját a legeredményesebben felszí­vódó hatóanyagú rovarirtóval tudjuk elölni. Érdemes figyelni a légy rajzását a különféle ragadós csapdákkal vagy feromonos lapokkal, és a szaporodási csúcson permetezni. Ugyanez a helyzet a szőlőkben támadó különféle molyokkal.

Egyes rovarok ellen nem sokat tehetünk: ilyenek például az elmúlt hetekben támadó hajtáshervasztó darazsak, a cserebogarak, a rózsabogarak különféle fajai. A kifejlett egyedek károsítanak: a darázs a hajtásvégek alatt 5-10 centivel körbeszurkálja a szárat, felette helyezi bele egyetlen petéjét.

A szúrás miatt pásztorbotszerűen lekonyul a hajtásvég. A kárkép ijesztő, és sajnos semmiféle permetezéssel nem tudjuk megakadályozni. Érdemes a károsított ágvéget a kis pontok alatt levágni és eltüzelni.

Nemigen tudunk mit tenni a nagyon jól repülő rózsa- és cserebogár ellen sem. Talán a kora reggeli hidegben rendesen megrázott fák alól érdemes a lehullott rovarokat összegyűjteni és elpusztítani, de nagyobb rajzás idején ez is csak sziszifuszi munkának tűnik, a károkozást alig mérsékeli.

Jobb a lárvákat gyéríteni a talajban, illetve a rózsabogár esetében a komposztban.