...arra meg a mogyoró csörög

Hajdanán azért fogyasztották, mert ízletes és tápláló, könnyen emészthető. Ma már tudjuk, hogy ennél jóval értékesebb: a legtöbb, a szervezetünk számára fontos zsírszerű anyagot és aminosavat ez tartalmazza az olajos magvak közül.

Emellett kiváló ásványianyag-forrás, továbbá B-, C-, H- és E-vitaminban gazdag. Telítetlen zsírsavai révén rendszeres fogyasztása csökkentheti a szívbetegségek kockázatát. Olaja étkezési csemegeolaj, sütemények, saláták kiváló ízesítője. Termését az édesipar is hasznosítja, elég csak a mogyorós csokoládéra gondolni (és máris összefut a nyál a szánkban).

Ehhez képest érdemtelenül kis felületen termesztjük: az üzemi terület alig haladja meg a 400 hektárt. A házi kerti termesztés is csak szerény mértékű lehet, mert behozatalra szorulunk. (Főként az olasz és török mogyorót vesszük, ezek a legnagyobb termesztő vidékek térségünkben.)

Mivel egy kiló mogyoróbél ára 3500–4000 forint között ingadozik a szüret idején, a növény telepítését nem tekinthetjük rossz befektetésnek. Sőt, ha meggondoljuk, hogy egy termőkorú bokor 10 kilónyi termést is adhat, aminek a fele mogyoróbél, akkor az elérhető 15-20 ezer forint nagyon is szép jövedelem. Feltéve, hogy szakszerűen ültetjük, kezeljük, és a növényvédelméről is gondoskodunk.

A legfontosabb tudnivaló, hogy 3-4 különböző fajtát telepítsünk az ültetvénybe, amelynek talaját jól töltsük fel tápanyaggal. A mogyoró fény- és vízigényes, ha szárazságban öntözzük, kétszer annyit is teremhet. A bokrokat legkevesebb 4 méterre ültessük egymástól. A szaporítóanyagát 20-25 centire vágjuk vissza, hogy bokrosodjon.

Ültetés után rendszeresen metsszük (ritkítsuk) a termőre fordulásig, amelynek eredményeként bokronként 6-8, a térben arányosan elosztott koronaágat kell kinevelnünk.