Magfogási útmutató

Volt olyan év, amikor nagy lelkesen minden érett paradicsomot megfőztem, ledaráltam, majd jött a szeptember végi hideg (fagy is szinte mindig), és a kertből már csak nehezen érett, kissé amorf termést sikerült begyűjtenem. S csak akkor kaptam a fejemhez, hogy jaj, elfeledtem a következő évet, azaz nem fogtam magot a nyári, kora őszi szép termésekből.

Nos, az idén ez nem marad el, a paradicsomvésztől még meg nem támadott tövekről, a paprikákból, cukkinikből, uborkákból, tökökből, felmagzott káposztafélékből, de legalább tucatnyi egynyári virágról is ideje, hogy magot fogjunk. A pa­radicsomot már kipipáltam, egy fajta kivételével, mert abból – ajándékként – késői vetésű palántákat ültettem, melyek csak most fognak érni.

A paprikák legtöbbje még színesedik, de a tökfélékből már fogtam magot.

Ez folyamatos tevékenység, aminek jót tesz a meleg is. A magvakat általában kint, árnyékos, de meleg, szellős helyen, egy-egy papírtörlő darabra terítem szét, majd néhány nap száradási idő után elcsomagolom.

Fontos a pontos feliratozás! Akadt olyan év, amikor összekavarodtak a „majd úgyis emlékezni fogok rá, hogy mi ez” magvak, és csak a következő nyáron, a terméshozás idején derült ki a keveredés.

Érdemes például egy cipősdobozt rendszeresíteni e célra, melynek belsejét kisebb rekeszekre lehet osztani: ebbe a paradicsom-, abba a paprika-, amabba valami más zöldségmagok kerülnek.

Hasznos a virágmagvakat külön kezelni, és kisebb tasakokba eltenni. Nem szeretem a nejlonzacskókat, bár praktikusak abból a szempontból, hogy látszik, milyen magot tartalmaznak, ugyanakkor nem szellőznek, s ha egy kicsi nedvesség is maradt a magokban, könnyen megpenészedhetnek, elveszthetik a csírázóképességüket is.