Szövetkezet a határon

A romániai mezőgazdaság fejlesztését elősegítő európai uniós támogatások egy részének átcsoportosítása a szövetkezeti pályázók számára nem járt sikerrel. Igaz, hogy az uniós pályázatok hatására az elmúlt években több mezőgazdasági szövetkezetet jegyeztek be, mint a rendszerváltás óta bármikor, a látszat mégis csal. Szakemberek szerint a szövetkezeti próbálkozások zöme nem az alulról szerveződő gazdaközösségek igényei szerint alakultak, hanem egy-egy érdekcsoport így próbált könnyebben uniós támogatásokhoz jutni.

Erdélyben nehéz jól működő szövetkezetet találni, pedig a két világháború között mintegy nyolcszáz szövetkezete volt az erdélyi magyarságnak. Igaz, napjainkban is vannak szerencsés kezdeményezések, amelyek sikertörténete bizonyítja, hogy az összefogás lépéselőnybe hozza a gazdákat.

Jó példa erre a magyar–román határ szomszédságában fekvő, Szatmár megyei Csanálos község Schöntal Innovative szövetkezete. Nevében a német szó a háromszáz éve itt élő sváb telepesek falunevét jelenti, akik elmagyarosodtak ugyan, de a baden-württembergi származású közösség ma is büszke az őseire.

A környéken kuriózumnak számító szövetkezetről Czier Attila, a közösségi vállalkozás alelnöke beszélt lapunknak. A falu határában megnéztük a 250 hektárnyi közbirtokossági legelőn berendezett tanyát, ahol 230 jószágot számláló Limousine és román tarka hús­mar­haállományt tartanak.

– A 2010-ben visszakapott közbirtokossági legelőből nem származott jövedelmünk. Sokat töprengtem azon, miként tudnánk hasznosítani, így született az ötlet, hogy szövetkezeti keretben fogjunk hozzá a húsmarhatartáshoz. Javaslatom után harmincan kaptak kedvet, végül 2017 tavaszán 24 taggal jegyeztettük be a szövetkezetet – magyarázza az indulást vendéglátóm. A résztvevőket azzal sikerült meggyőzni, hogy a kihasználatlanul álló, nagy kiterjedésű kaszálókra és legelőkre jelentős területalapú támogatás igényelhető, másrészt a törzskönyvezett tehenekre szintén uniós támogatás jár, amit később pályázatokból származó pénzek is kiegészí­tenek.

Hamar kiderült, hogy a szövetkezet létrehozását kezdeményező Czier Attila mérnöknek igaza van. A helyi gazdákból, szakmunkásokból, állatorvosból, jogászból és mérnökből álló szövetkezeti tagság elfogadta, hogy a szükséges tőkét saját zsebből teremtse elő. Indulásként székházat, 45 tenyészállatot és egy negyvenéves traktort vásároltak. A beszerzés egy kéthektáros farmmal folytatódott, ahol a csődeljárás előtt egy helyi vállalkozó tejelő szarvasmarhákat tartott.

A fej­lődésnek indult szövetkezet az elmúlt két évben több uniós forráshoz is hozzájutott: a pénzből új mezőgépparkot és tenyészállatokat vásároltak Magyarországról és Franciaországból. Megnyertek egy kormánypályázatot is: a napokban érkezik meg a kisvágóhíd, amihez ottjártamkor szakmunkások készítették elő a terepet.

A szövetkezet két vágóhidat akar működtetni. A konténervágóhidat a környékbeli gazdák állatainak bérvágására üzemeltetik be. A nagyvágóhidat – amely a szövetkezet húsmarhafarmját szolgálja ki – államilag támogatott kedvezményes hitelből vásárolják. A szövetkezet a felhizlalt jószágot nem adja el élőállatként, hanem levágja és feldolgozza.

A húsüzem nyitására készülő hentesek már a recepteket állítják össze. A farmon a szarvasmarhák mellett lovakat és szamarakat is hizlalnak, a többféle húsból biominőségű hidegfelvágott készül. A közösségi vállalkozás vezetői szerint a hústermékeikre nemcsak a környéken, hanem Erdély más részein is lesz kereslet.

A csanálosi szövetkezetnek hamar híre kelt, az összefogást a gazdaszervezetek követendő példaként ajánlják a magyar faluközösségek számára.