Növényvédelmi adalékanyagok

Keverhetőséget fokozó anyagok: a felületaktív anyagok segítik a növényvédőszer-kombinációk alkalmazását a permetlében. Az ott lebegő különböző részecskék összetapadását akadályozzák meg azzal, hogy ezeket mechanikailag vagy azonos elektromos töltések révén távol tartják egymástól.

Elsodródást gátló anyagok: a permetezéskor képződő finom cseppek a kezelésre nem szánt területekre is sodródhatnak, a kelleténél nagyobb átmérőjű cseppek pedig lepereghetnek a kezelt felületről. A permetcsepp­átmérő nagymértékű szóródását mérsékelni lehet a megfelelő szórófej magválasztásával és a permetlé viszkozitásának növelésével. Az elsodródást gátló adalékanyagok a viszkozitásukat tekintve olajszerű, de vízben oldódó vegyületek, melyek a permetcseppek aprózódását gátolják meg.

Vízlágyító hatású anyagok: a permetlé készítéséhez használt felszíni vagy felszín alatti vízforrásból (pél­dául patak, folyó, tó, kút) származó víz tartalmazhat olyan ásványi sókat, melyek a növényvédő szerekkel káros reakcióba lépnek, és kicsapják azokat, még mielőtt a szer a hatását kifejtené. Ezek a víz keménységét okozó sók, melyek egyébként az ivóvízben táplálkozás-élettani szempontból nélkülözhetetlen ásványi anyagok. E sók jelentős részét el kell távolítani a permetlé készítésére szánt vízből, azaz lágyítani szükséges, hogy permetezési célra alkalmas legyen.

A vízlágyítás a legolcsóbban és a legegyszerűbben az úgynevezett kicsapatásos eljárással történhet. Erre alkalmas a szóda (nát­rium-karbonát) és a trisó (trinátrium-foszfát), amit csak olyan mennyiségben szabad a vízhez adagolni, amennyi sót ki akarunk csapatni a vízből. Túladagolása – a lúgosítás miatt – káros lehet a növényvédő szerekre. A vízkeménységet német keménységi fokban (NK°) fejezik ki. Hazánkban szinte minden területen kemény a víz, melynek mértéke elérheti a 20-25 NK°-ot is. Permetlé készítéséhez elég 8-10 NK°-ú keménységig csökkenteni a víz sótartalmát. 100 liter víz 1 NK°-kal csökkentéséhez szódából 5,1, trisóból 4,52 gramm szükséges.

pH-szabályozó anyagok: a növényvédő szerek hatóanyagai meghatározott pH-tartományban stabilak a vízben eloszlatva. Attól eltérő pH mellett gyorsabban bomlásnak indulnak vagy kicsapódhatnak. Általában a gyengén savas, semleges közeg (pH: 5,0–7,0) a megfelelő.

Táplálkozásfokozó adalékok: a mérgező anyagok a kártevő állatokra (a légzőszerveken át kifejtett hatás után) a tápcsatornán át felszívódva fejtik ki a hatásukat, amihez természetesen valamilyen formában el kell fogyasztaniuk a szert. Van olyan készítmény is, ami más módon nem is kerül mérgező adagban a kártevő szervezetébe (tipikus gyomorméreg). Ezt csalétek alkalmazásával lehet előidézni.

Ilyen értelemben a patkány-, egér-, mezeipocok-irtó szerek, a lótücsök ellen alkalmazott csalétekben lévő aprított kukorica, búza vagy árpagyöngy „táplálkozásfokozónak” tekinthető. Fontos, hogy a csalétek megfelelő megválasztásával más, nem célszervezet nem fogyaszt a méregből.