Vigyázat, ez a penész nem nemes!

Aki szőlészkedik, tudja, látja, hogy zsendülésnek indult a nyár végén, szeptember elején szüretelendő fajták többsége. A későbbi, szeptember végén érőket érdemes még egyszer lekezelni, bár a peronoszpóra és a lisztharmat is inkább a levélzetben, a vesszőn okoz gondot, a fürtöket már nem támadja.

A várva várt csapadék ezeken a fajtákon még segít is: nagyobb lehet a bogyótömeg, finomabbak a savak, és a cukorképzéshez is szüksége van a növénynek a már-már hiányzó esőre.

Az érőfélben lévő szőlőt viszont éppen ilyenkor támadja a szürkepenész. Amelyik fajtának van még két hete az érésig, érdemes még egyszer lekezelni, mert akadnak olyan speciális szerek, melyeknek 7-10 napos az élelmezésügyi várakozási idejük. Ha eddig nem is láttunk beteg bogyót, a csapadék biztosan elindítja a folyamatot, hiszen a botrítisz spórája, szaporítóanyaga mindenhol megtalálható a környezetben.

Mit tehetünk még? Szorgosan, szinte naponta nézzük át a fürtöket és a beteg bogyókat távolítsuk el. Léteznek bioszerek is, amelyek hatásosak a fertőzés kialakulásának megakadályozásában. A réztartalmú szerek már nem jók, a várakozási idejük három hét vagy még több, ráadásul ez a gomba nem igazán érzékeny a rézre.

A gyümölcsösökben is hasonló a gondunk: az eddig egészségesen megőrzött termés már kezd érni, és gombásodhat, „kukacosodhat”. A molyok még aktívak, azaz szaporodva petét raknak, amiből hernyó fejlődik a gyümölcsök belsejében. Ez is sebzi a termést, miként az egyre aktívabban falatozó darazsak is. A se­ben keresztül a monília megtapad, bejut a gyümölcsbe, ott néhány nap alatt felszaporodik, és megrothasztja a termést.

A darazsak ellen csapdák kihelyezésével érdemes küzdeni: kevés sör, cukros lé, vagy éppen a rothadt gyümölcsből, szőlőből néhány szem, és – ha van – egy-egy darabka hal csodás csalianyag. A PET-palack akár több száz darazsat is képes megfogni egy hét alatt. Még a nagy testű lódarazsakat is lehet így gyéríteni.