Pincék, présházak, paloták

– Nem vagyunk kedvező helyzetben. A kérdés az, hogy megállítható-e a Balatont körbeölelő szőlőterületek beépítése. Nos, a jelenlegi feltételeket és szabályzókat nézve, egyértelműen nem. Az országos és a helyi szabályozás is a sűrű beépítést teszi lehetővé. A Balaton környékén 2000, a védett területeken 2700 a határ, a települések általában 3000 négyzetmétertől engedik meg az ingatlanok építését a borvidékeken – mondta a szőlőterületek nagy ismerője, dr. Laposa József kertészmérnök, városépítész-városgazdasági szakmérnök, borász.

Hozzátette: aki ismeri a szőlőhegyek történetét, az tudja, hogy ez a sokrétű területi szabályozás is sűrűséget eredményez, hiszen a termelőszövetkezeti tulajdonlás elmúlásával, a kárpótlás során sok pincét visszaadtak a korábbi tulajdonosoknak, ám nem a mellettük található mezőgazdasági területtel, így a földek elaprózódtak. Elvették, és nem úgy adták vissza, ezért a kisebb földek újabb és újabb kézbe jutottak, így újabb pincék, nyaralók épültek. A hatvanas években megjelent a zártkerti világ, a személyi tulajdonba került földeken nemegyszer hétvégi háznak nevezett kalyibák és sufnik nőttek ki. És ahol ma már 3-5 ingatlan, nemegyszer palota található hektáronként, mondhatni, nagyon sűrű a beépítés.

Elismert szaktekintély

Laposa József 1948-ban született Budapesten, Kőbányán. A Kertészeti Egyetem táj- és kertépítész szakának elvégzését követően, 1974-ben szerezte meg kertészmérnöki diplomáját. A borvidék, mint tájalkotó tényező című doktori dolgozatát 1983-ban védte meg. A BME Építészmérnöki Karán 1986-ban kapta meg a városépítés-városgazdaság szakmérnöki oklevelet. Egész további szakmai munkásságát és életét meghatározta a Balaton-üdülőkörzet szőlőhegyeinek, zártkertjeinek helyszínelése, melyre hétvégeken kerített sort fiatal kollégáival. Több megye területrendezési tervét készítette el, valamint vezető tervezőként irányította a Balaton kiemelt üdülőkörzet tervének kidolgozását, amelyet a 2000. évi CXII. tv. (az ún. Balaton-törvény) helyezett hatályba. Kollégáival, Koszorú Lajossal és Erő Zoltánnal közösen ő készítette Hollókő, Pannonhalma, Tokaj-Hegyalja világörökségi kezelési terveit.

Megváltozott a borízlés, megváltoztak a borfogyasztási szokások, és az üdülési funkciók minden eddiginél erősebb terjedése a meghatározó tényező. Dr. Laposa József szerint a szőlőhegyi termelőterületek helyett lankás hegyszoknyákon, síkságokra telepítettek nagyüzemi táblákat, amelyek átvették a szőlőtermelés funkcióját. A kivételes szőlőhegyi világ, ahol minőségi bort lehetett termelni, ma már nem annyira fontos. Ma már gazdaságtalan kis területen szőlőt művelni.

– Bocsánat, de még a szocializmusban is volt egy olyan réteg, bányászok, vasutasok, postások, akik a szabadnapjaikon ki tudtak menni a szőlőbe, s volt élet a hegyen. A rendszerváltás után ez a réteg lecsökkent, egy teljesen új társadalmi berendezkedésű, foglalkozású, életvitelű réteg került a hegyekbe. Más szellemi világ, képviselői a szőlőben nem történetiséget, hanem legjobb esetben esztétikumot látnak. De ami a Balaton-felvidék legnagyobb tragédiája, hogy a szőlőhöz értő munkás is eltűnőben van, mert ha a nagypénzű új tulajdonosok csak azért is szőlőt műveltetnének, nem találnak hozzáértő munkáskezeket. Azok, akik értettek hozzá, inkább eladták ötven-százmillió forintért a területeiket, és elmentek hátrébb, ahol 10-20 millióért tudtak venni, és nyugodtan élnek, nevelik a gyermekeiket.

Ma már nagyobb terület megművelésére nem lehet értelmes munkásokat találni. Véleményem szerint öt hektár alatt képtelenség gazdaságosan működtetni pincészetet. Olyan kicsi a hektáronkénti haszon, hogy abból nem lehet életképes gazdaságot működtetni, gépeket vásárolni. Szüretenként előjön egy-egy technikai malőr, százezrekbe kerül egy-egy alkatrész. Az épületekkel teleszórt domboldalakon, szőlőhegyeken nincs összefüggő szőlőterület, költséges a gépi megművelés. Megjegyzem, az én családom is 38 helyen művel szőlőt.

A szőlőhegyi bortermelés visszaszorul, hiányoznak a felvásárlók, a nagyobb családi birtokok is csak akkor vesznek szőlőt, ha jó az évjárat, vagy be tudják tárolni, fel tudják dolgozni a termést. Ők is függenek az értékesítési helyzettől, a külső körülmények, válság és háború teljesen kiszámíthatatlanná teszik a jövőt. Az viszont bizonyos, csak a családi gazdaságok menthetik meg a szőlőhegyek egy részét – tette hozzá. Szerinte a felvásárlási árak magukért beszélnek, a most divatos illatos fajták legdrágább szőlőjéért, az Irsai Olivérért 150 forintot adnak, míg egy hárslevelű, budai zöld, pinot blanc ára 90 forint.

Építészeti legek

A Balaton isteni ajándék, fontos, hogy érték és minőség jellemezze a környéket. Jó tervezők és elkötelezett építtetők szükségesek ahhoz, hogy tájba illeszkedő épületek létesüljenek – jelentette ki Lombár Gábor, a Balatoni Szövetség elnöke. A Nők a Balatonért Egyesület a Balatoni Szövetséggel közösen 2021-ben már negyedik alkalommal hirdette meg az „Év Balatoni Háza” építészeti díjpályázatot. A pályázat a Miniszterelnökség támogatásával zajlott, célja a minőségi építészet népszerűsítése, megismertetése jó példákon keresztül építészekkel és laikusokkal egyaránt. A pályázat három – lakóépület, középület és gazdasági épület – kategóriában hirdetett nyertest. Ez utóbbi a Balogh-pincészet pécselyi borászata lett. – Néhány éve egy szigligeti rendezvényen az előadó arról beszélt, hogy megválasztják a legjobb balatoni borokat, a legjobb strandokat, arra gondoltam hát, vajon a most épülő legszebb balatoni épületeket miért ne lehetne elismerni? Jó példák, jó gyakorlatok alapján a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége képviselőivel együttműködve létrejött az elismerési rendszer – jelentette ki Fabacsovics Zoltán, Veszprém megye főépítésze. A díjpályázat bemutatásakor elmondta: az év középülete a balatonfenyvesi gyermektábor. Lakóépülete egy csopaki lakóház és kávézó, gazdasági épülete pedig a Balogh-borászat épülete lett. Ez utóbbi a környezettudatos építés kiváló példája. A bel- és külterület határán fekvő területre olyan házat kellett tervezni, amely szerényen illeszkedik az utcasorba, és a mögötte lévő üzemi terület: feldolgozó, palackozó, raktár sem nyomja el a környezetét. Még az esővíz begyűjtéséről és felhasználásáról is gondoskodtak. Cserháti-Czene Andrea tervező elmondta, a megrendelő szándéka, tudatossága és anyagi lehetősége határozza meg azt, hogy egy épület milyen lesz. Burgyánné Czibik Éva, Pécsely község polgármestere hozzátette: a falu iránt egyre nagyobb a turisztikai érdeklődés. A képviselő-testület a modern, tájba illő, megújuló energiára építő Balogh-pincészetet beemelte a települési értéktárba.

Dr. Laposa József azt mondta: míg egykor hektáronként egy tájba illő présház létezett a szőlő környezetében, ma már egyre kevesebb szőlő között öt-hat épület – többnyire nem harmonizáló – is magasodik. Újra feltette a kérdést: miért nem állítható meg a szőlőhegyek beépítése? Erre rengeteg kísérlet volt. A Balaton-törvény szerint a termőhegyi kataszter zártkertjeire szigorúbb előírás vonatkozik. Elvileg, ha valaki szőlőre hivatkozva építkezik, és aztán kivágja a tőkéket, el lehet rendelni a bontást. Ennek ellenére bizony vannak olyan szőlőhegyek, ahol a belterületnél jóval nagyobb épületsűrűség alakult ki.

– A törvény szerint csak gazdasági épületet lehet a kertes mezőgazdasági területen emelni, ugyanakkor mindenki tudja, hogy nyaralók épülnek. Ez szinte karikatúrája a magyar törvényhozásnak, mert több évtizedes távlatban senki nem ellenőrzi, és nem kéri ezt számon. A helyi szabályozásban a szigorítás joga a településeké, de a hatóságok ellenőrzése ott is elenyésző.

Eltűnhet a balatoni szőlő

Az ingatlanspekuláció a szőlőtőkék kivágását eredményezi, s az igazi balatoni bor öt-tíz év alatt eltűnhet – vélekedett Jásdi István csopaki borász hat évvel ezelőtt egy, a Magyar Nemzetnek adott interjúban. A borvidék szőlőinek kevesebb mint 10 százaléka újult meg az elmúlt 15-20 évben. Mostanra a szőlők túlnyomó része elmúlt 30-35 esztendős. Ezek az öreg ültetvények rosszul viselik az időjárás mostanában szokásos viszontagságait. A tőkeállomány évente 4-5 százalékkal magától is fogyhat, s fogynak az ültetvényeket művelő, nyugdíjas korú gazdák is. Ők nyilván nem fognak pályázni a jövőre esedékes telepítési támogatásokra, jó, ha folytatják még egy-két évig. Gyere­keik már régen kivágatták volna velük az ültetvényeket azzal a felkiáltással, hogy ilyen kilátással építési telekké kell nyilvánítani őket. Svájcban vagy Franciaországban, a Genfi-tó partján a felparcellázással jobb árat el lehetne érni, mint a Balatonnál, de eszük ágában sincs az öt évszázados szőlőterületet megbolygatni. A Balatonnál a kisbirtokokból nyaralók lettek, de az ingatlanok mellett még megmaradtak a termelőszövetkezeti szőlők is. A kárpótlást követően sokan kivágták a szőlőjüket, a nyaralók egyre magasabbra nőttek, és felépültek a tűzoltóvíz-tárolóként engedélyezett úszómedencék is. Sok mindennek kellene változnia, hogy ne így legyen. És ehhez nagyon kevés az erősen heterogén borásztársadalom összefogása. Védetté kellene tenni a szőlőtermő területeket. Ösztönözni a minigazdaságok koncentrációját. Legalább öthektáros birtokokra van szükség, hogy eltartsanak egy családot.

Dr. Laposa József a borfogyasztási szokások változásairól is beszélt. Szerinte ma már luxus a fahordós borászkodás, jó minőségű fahordót ritkán kapni, és a készítés sok pincei munkával jár.

– A hűthető-fűthető fémtartályok korát éljük, a globális tőke a technológiai borok felé tolta az irányt. A világformálás célja az első kortyra megnyerő borok létrehozása, háttérbe kerültek azok a borok, amelyekhez különleges termőhelyre, egyedi, a tájba illeszkedő, érlelést igénylő fajtákra van szükség. Nincs nagy kereslet azokra a borokra, amelyekben az elsődleges, másodlagos, harmadlagos ízvilág is megjelenik. Az új nemzedék már nem keresi a régi hagyományú borokat, a piacon gyorsan megforduló, mesterséges ízesítésű alkoholos italokat kedveli.

A gyakorlat szerint a nem megtervezett, de létrejött szőlőhegyi kertvárosokban az utak keskenyek, az infrastruktúra toldott-foldott, a működtetése költséges. Dr. Laposa József úgy vélte, ma már nem csak a további beépítés fenyegeti a szőlőterületeket, hanem a szőlőhegyek megszűnése is bekövetkezhet.

– Már korábban elbuktuk a Balaton-partot, most a szőlőhegyek következnek. Az egyedi értékű dűlőkben, a kijelölt szőlőművelési területeken a tulajdonszerzés és a területoszthatóság szabályait kellene minden korábbinál szigorúbban meghatározni. Egy hektárnál kisebb területet ne lehessen rekreációs céllal vásárolni, csak szőlőművelésre, azaz csak földműves vagy hegyközségi tag szerezhessen építési engedélyt, s csak akkor, ha élethivatás-szerűen szőlőműveléssel és borászattal foglalkozik. De mindennek csak akkor van értelme, ha a bejelentéseket komolyan veszik, rendszeresen ellenőriznek és szigorúan büntetnek is. A táj lényege érdekében.

Szeméthegyek is vannak

A szemétszállítást némi hiányosságokkal oldották meg a Balaton-felvidéken, de az állampolgári magatartással is baj van. A szemétszállító társaság feliratozott, zöld színű zsákjait egyre kevesebb helyen lehet megvásárolni, ugyanis a balatonfüredi központú társaság nem ad jutalékot a forgalmazóknak: benzinkutaknak, kisboltoknak, strandoknak. (A zsák díjában benne van az elszállítás költsége – ez egy korrektül működő dolog lehetne.) Így szűnt meg nyáron Szentjakabfán a benzinkúti árusítás, a kisboltban pedig csak akkor van zsák, ha az üzemeltetők éppen Balatonfüreden jártak, és beszereztek néhány száz zsákot, amelyek hetek alatt elfogytak. Mivel a szőlőhegyek keskeny útjaira nem tudnak behajtani a szolgáltató szemétgyűjtő teher­autói, a zöld színű zsákokat az önkormányzatok gyűjtik be bizonyos napokon a présházak és nyaralók elől, ám az nem a vasárnap este vagy a hétfői nap, így az ingázók-nyaralók elutazás előtt kirakott zsákjait szétszedik a pelék, rókák, vaddisznók, és szemetessé válik a környék. Az elégtelen szervezés, a nem ideális időzítés miatt sok vasárnap távozó nyaraló az autójából a bekötőutak mentén teszi ki a szemetét. Ebben a szemételhelyezési problémakörben megoldás volt sokak számára, hogy hazautazásukkor egyes önkormányzatok telephelyénél letehették zsákjaikat, mint például Balatonakaliban, ahol szeptembertől már ez a lehetőség is megszűnt, arra hivatkozva, hogy a telephelynek új tulajdonosa van. És új lerakóhely már nem létesült helyette. Az is igaz, hogy az önkormányzati lerakóknál és az utak szélén nem csak fizetős zsákokat találni, mert sokak nem akarnak a szemetük lerakásáért fizetni. Az állampolgári tudatformálás és a zsákbegyűjtés ideális megszervezése még vélhetően nagyon sok időbe telik. Addig pedig szemetes marad a csodálatos Balaton-felvidék.