Nagy ugrás előtt a biogazdálkodás

A 2027-ig szóló Ökogazdálkodási Cselekvési Tervben hazánk célba vette, hogy megduplázza a bio­területek nagyságát, növeli a belső fogyasztást és fejlesztési hálózatot hoz létre. Ezzel a témával is foglalkozott a negyedik Ökológiai Gaz­dálkodás-Ágazati Konferencia. A rendezvényt a kecs­keméti Neumann János Egye­tem névadójának 120. születési évfordulója alkalmából meghirdetett, Neumann 2023 év keretében szervezte az ÖMKi, a fenntartható fejlődés és a multidiszciplináris ku­tatási eredmények bemutatása jegyében.

Az ökológiai gazdálkodás segítségével csökkenthető a nö­­vényvédő szerek és a műtrágyák használata, továbbá biztosítható a talaj termőképességének fenntartása, növelése. 2021-től új támogatási program indult, amelyet 2025-től újabb követ a Stratégiai Terv szerint. 2022-től átlagosan 74 százalékkal bővültek a támogatási összegek, ami segítette a bioterületek növelését, a programban részt vevő gazdálkodók számának emelkedését. Ma 335 ezer hektárt tesz ki az ökológiai gazdálkodás alá vont területek nagysága, és mintegy 6700 biogazdálkodót tartanak nyilván, 2012-ben még csak 130 ezer hektáron 1500 termelő gazdálkodott így – számolt be a negyedik Ökológiai Gazdálkodás-Ágazati Konferenciát megnyitva Juhász Anikó, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára.

Kecskeméten, a Neumann János Egyetemen egész napos, 6-7 szek­ció­ban párhuzamosan tartott előadások, tanácskozások keretében 500 hazai biogazdálkodó tekintette át a mai helyzetet.

Világtendencia

A kontinenseket összevetve az utóbbi években Afrikában, Ázsiában, Európában és Óceániában nőtt az ökogazdálkodással művelt területek aránya, míg Amerikában csökkent. Az ellenőrzött művelt bioterület csaknem fele Óceá­niában volt (35,9 millió hektár), Európa rendelkezett a második legnagyobb területtel (17,8 millió hektár), míg Latin-Amerika a harmadikkal (9,9 millió hektár). 2021-ben a világ mezőgazdasági területeinek 1,6%-a állt ökológiai művelés alatt. Sok országban azonban ennél jóval magasabb az arány: Liechtenstein az első (40,2%), ezt követi Szamoa (29,1%) és Ausztria (26,5%). Húsz országban az összes mezőgazdasági terület 10%-a vagy annál is nagyobb volt öko­gazdálkodással művelt (ebből 15 európai ország). A biotermelők száma 4,9%-kal nőtt, elérte a 3,7 millió főt, ebből 1,6 mil­lióan(!) Indiában foglalkoznak bio­termesztéssel.

Ezeket a szakmai konferenciákat az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) szervezi. Ügyvezetője, dr. Dexler Dóra a mostani megnyitón és plenáris ülésen is hangsúlyozta, hogy az öko­gaz­dálkodás felfejlesztése során a cél nemcsak a terület növelése, hanem az előállított bioalapanyagok minél nagyobb arányú hazai feldolgozása és az itthoni fogyasztás növelése. Ma inkább még az alapanyag-termelés és -kivitel a jellemző, illetve a belőlük készült késztermékek importálása, ezen változtatni szükséges. A növekvő támogatásokat a technológiai beruházásokra, a képzésre, a szaktanácsadói-szakértői hálózatra, a legkorszerűbb ellenőrzési és tanúsítási rendszer bővítésére, valamint az innovációs hálózat felépítésére és finanszírozására kell fordítani.

Az ÖMKi hazánk egyedüli öko­gazdálkodásra specializálódott kutatóintézete, az idén neves előadókat is meghívott. Guy Singh-Watson angol biofarmer néhány évtized alatt olyan rendszert hozott létre Riverford néven, amely mára meghatározó a szigetországban. Egy hektáron kezdte, most már hat nagyobb termelési egységben, szövetkezeti összefogás formájában több tucat farmer dolgozik országszerte. Kizárólag saját maguk értékesítik dobozokban a biozöldségeket és -gyümölcsöket. Bár korábban megjelentek a szupermarketekben is, bő húsz éve szakítottak e hálózatokkal. Így is hatalmas a forgalmuk, 2017-ben például már 62 millió fontra rúgott – mai áron nagyjából 27 milliárd forint –, ami azóta csak tovább nőtt. A cég akkora lett, hogy 2019-től külön ügyvezető igazgatót alkalmaznak.

A si­­ker záloga a termék garantált minősége, a vevők és a dolgozók megbecsülése, ez utóbbi abban is megnyilvánul, hogy 2018-tól a cég tulajdonosai is lettek. Guy Singh-Watson a feleségével megvett egy közeli farmot, ahol agrárerdészetet visznek, biovetőmagokat és szaporítóanyagokat termelnek. Emellett az asszony húsz éve három bio­pubot is vezet – az elsőket Angliában –, melyek szintén az ökológiai gazdaság termékeit használják fel. A teljes üzemeltetést a fenntarthatóság szelleme vezérli.

Az egyik szemináriumon az állattenyésztés szekcióban egy ÖMKi-s kísérlet eredményeit ismertették, ahol 200 húsmarha viselkedését figyelik bioszenzorokkal. A zalai várvölgyi, 180 hektáros bioterületen a teheneket jeladós fülbilétával, lábra szerelt lépésszámlálóval, nyakörvvel és bendőszondával látták el. A borjak hasonló érzékelő jeladókat kaptak, a bendőszonda kivételével. Összesen mintegy 700 digitális eszköz figyeli az állatok minden rezdülését és küld jeleket 2019 óta. Szaporodásbiológiai és állatjóléti eredménye éppúgy van a kísérletnek, mint viselkedéstani és állatgyógyászati hozadéka. Felnőtt állat például nem hullott el: a beteg tehén keveset kérődzik – ezt a nyaki szonda jelzi –, sokat fekszik – a lépésszámláló rögzíti –, azaz nem a szokásos aktivitást mutatja. Az állatorvost idejében lehet riasztani, aki gyorsan ellátja a jószágot. Az ellés várható idejét is próbálják napokkal előre megmondani. Például a vemhes tehén az ellés előtti két napban többet iszik – emiatt a bendőszonda gyakran jelez alacsony hőmérsékletet –, többet is forog.

Ezek alapján odafigyelve az adott egyedre, tudják, hogy várható az ellés, hiába tartózkodik kint a távoli legelőn. Másik haszna a digitális eszköznek, hogy – ez némi fejlesztést igényel, mert az adatok még nem elég pontosak – kiszűrhetők a gulyából a nem vemhesült egyedek. Az ivarzó nőstény ugyanis nyugtalan, többet járkál, a nyaki szonda csökkent kérődzésszámot mutat. Mindez a bio- és a hagyományos gazdálkodást is szolgálja: az egyes állatokról a távolból, az érzékelők segítségével, nagyobb zavarás nélkül kaphatók információk.