A címbeli kérdést érdemes tisztázni, mivel a legtöbb kertész lótetűnek nevezi ezt az állatot. Vélhetően azért, mert sok rosszat mondhatunk róla, hasonlóan a tetvekhez.

A kártékony gyökérrágó – lótücsök avagy lótetű?

Holott a nagy testű rovar valójában a kedvesebb mezei és házi tücskök rokona. Más neve is akad, amely az életmódjára utal: nevezik va­­kond­tücsöknek is.

Talajban élő, 35–55 mm hosszú, sötétbarna, bársonyos tapintású szőrökkel benőtt rovar. Első lábai erősen kiszélesedett ásólábak. Szabálytalan, ujjvastagságú járatokat ás, melyeket éjszaka gyakran elhagy.

A nőstények több száz okkersárga, 2 mm hosszú, ovális petét raknak le májustól júniusig a tyúktojás nagyságú, tömörített falú föld alatti fészkükbe. A kártevők fejlődése két évig tart, lárva- és imágóalakban telelnek át.

Kártétele különösen azokban a kertekben gyakori, ahol a talaj jó szerkezetű, laza, nyirkos, és tápanyag-utánpótlásra rendszeresen istállótrágyát használnak. Tápláléka elsősorban állati eredetű (csigák, rovarok, földigiliszták), de szárazságban a növényeket is megtámadja. Járatai ásásakor a fiatal palántákat kidönti, az útjába eső gyökereket átrágja. Kártételét a kidőlt, elszáradt növények jelzik.

A védekezést a megelőzéssel kezdjük a lótücsök természetes ellenségei – cickány, varjak, feketerigó, vakond – számára megfelelő élő környezet biztosításával.

Közvetlen védekezésre több biológiai módszer is alkalmazható. Így a veszélyeztetett zöldségágyak talajába a járataik mentén sima falú, 10 cm mély edényeket (például konzervdoboz, cserép stb.) a talajszintig süllyesszünk. Az éjszaka felszínre jövő lótücsök így megfogható – a madarak és a macskák kedvelt csemegéje.

A lótücsökfészkek júniusi-júliusi kiásásával is elfoghatjuk a károsítókat. Ehhez addig kövessük a vízszintes járatát, amíg a függőlegesen lefelé, a fészekhez vezető járatot el nem érjük. Ezt a nyílást óvatosan, tölcsérszerűen tágítsuk ki, öntsünk bele kevés használt étolajat, majd lassan engedjünk rá vizet. A felnőtt állat kibújik a lyukból, a peték és a lárvák pedig megful­ladnak.

Téli csapdát is készíthetünk, ha ősszel a kertben fél méter mély gödröt ásunk és megtöltjük istállótrágyával. A kártevők meleg helyet keresve, a zavartalan áttelelésre behúzódnak a trágyába. Az első erős fagyok után a gödörből az istállótrágyát terítsük a föld felszínére. A fagy elpusztítja a télre az istállótrágyába bújt rovart, de össze is szedhetjük és megsemmisíthetjük őket.

Régen tavasszal a veszélyeztetett ágyásokba 30 cen­ti­méter távolságra mogyoróvesszőket szúrtak le, ami állítólag távol tartotta a kártevőt.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.