Olyan, mintha valaki a leghalálosabb mérgű kígyót, pókot, skorpiót nevelgetné, dédelgetné otthonában. Kimondottan kesztyűs kézzel kell bánni velük vetéskor, de betakarításkor is. Ugyanakkor több száz vagy ezer fiatallal kedveltetheti meg a kertészkedést.

Csípős kerti szépségek

Megőrült a világ: az utóbbi évek egyik világszerte terjedő kihívása a legkülönfélébb, szinte már maróan csípős paprikák kóstolgatása. Egyben hatalmas üzlet is az egyre erősödő fajták termesztése, nemesítése, a belőlük készülő különféle ételek, mártások, porok értékesítése.

Big Mustard Mama chili. Fotó: Kállai Márton

Ha visszatekintünk az elmúlt húsz évre, látjuk, hogy néhány év alatt megtöbbszöröződött a csilifajták erőssége. Ezt egy mérőszámmal, az úgynevezett Scoville-féle csípősségi egységgel (SHU) jellemzik. Eredetileg ez a szám azt mutatja meg, hogy egységnyi erős paprikát mennyiszer annyi vízzel kell hígítani, hogy már ne érződjön a csípőssége. Ma már ezt laborban, géppel mérik.

Nézzük, hová fejlődtünk e téren az utóbbi időkben. A hagyományos paprikákat a csípmentestől az igen erősnek számító dél- és közép-amerikai, illetve kelet-ázsiai fajtákig, azaz a nulla SHU-saktól a 300-500 ezer egységig sorolhattuk be. Aztán előbb világbajnokként emlegették a 600-800 ezer egységest, utána pedig nagy szó volt, hogy elértük az egymillióst.

Trinidad Scorpion Moruga Red chili. Fotó: Kállai Márton

Ma ott tartunk, hogy a kertekben, balkonokon, lakások ablakaiban bizony megterem a 2-2,5 millió SHU-t is tudó csilibokor.

Hogy mit tud az ilyen paprika? A hagyományos magyar csípős fajták – mint a legerősebbnek ismert cseresznye vagy az úgymond „macskapöcse” – úgy 10-30 ezer egységgel marnak.

Vagyis egy liter ilyen nyers paprikaőrleményhez 10-30 ezer liter, azaz 1-3 köbméter vizet kell adni, hogy ne csípjen. Most gondoljunk bele, hogy egy világbajnok 2 millió SHU-s paprikánál ez a mennyiség ezerszer nagyobb!

Vagyis ezerszer jobban is csípnek, amit megérzünk, még a nyelvünkhöz sem kell érinteni az ilyen vad termést. Aki már próbálta, elmondhatja: ha vetéskor e fajták magját az ujjbegyünkkel tesszük a csíráztató földbe, akkor napokig sajog az ujjunk. Nagyon nem ajánlatos e paprikák termését kesztyű nélkül szétszedni a feldolgozáskor.

Bizony, egyre nagyobb a támogatói köre a méregerős fajták fogyasztóinak. S valóban, a megszokott hazai paprikaízhez képest az amerikai, keleti fajták – és a belőlük szinte a világ minden táján kitenyésztett újabb és újabb változatok – íze, illata tartalmaz még mindenféle trópusi gyümölcsöt, citrust, húszamatot is, ezt megőrzik a belőlük készült szószok is.

Devil1ó’s Tongue Yellow chili. Fotó: Kállai Márton

Ezeket általában úgy készítik, hogy csípmentes fajtákat – meg kevés fűszert, sót, cukrot, ecetet stb. – kevernek hozzájuk.

A Szabad Föld Kertjében a kezdetek kezdetekor, tehát már jó hat éve termesztettünk néhány, akkoriban világbajnoknak számító csilit, például a Trinidadi Skorpiót.

Nem nagyon tudtunk, mertünk mit kezdeni vele. Így eltelt néhány esztendő, s csak az elviselhető mértékben csípős fajtákat gondoztuk a kertünkben. Nos, az idei év már kivétel: Matyi fiam kéttucatnyi fajta magját rendelte meg az interneten, vásárolta meg a boltban, s még az ismerősöktől is beszereztünk különféle fajtákat.

Így most legalább két tucat olyan csili díszlik a kertben, a fólia egyik felében, amelyek gyümölcseiből egy is elég lenne, hogy több liter méregerős szószt készíthessünk. Ezzel szemben a gondos kertészkedésnek hála, több kiló is terem majd ezekből.

A fiam már készített a szelídebb – 300-600 ezer egységes – fajtákból mártást, télire eltehető szószokat: meglehetősen finomak és még jól is adagolhatóak.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.