Kerti tudnivalók: virágzás, termékenyülés

A gyümölcstermő növények virágai fajoktól függően megjelenhetnek egyesével (birs), párosával (kajszi-, őszibarack), vagy virágzatba tömörülnek (az alma bogernyőbe, a körte összetett ernyőbe).

GazdanetTegdes László2021. 04. 22. csütörtök2021. 04. 22.
Kerti tudnivalók: virágzás, termékenyülés

Első virágok

A gyümölcsfák akkor virágoznak először, amikor termőrügy, illetve virágrügy alakul ki rajtuk. E körülmény megmutatja a fa életében, hogy ifjúkori (juvenális) állapotából olyan szakaszba, idősebb korba jutott, amikor már terméshozásra képes. Ez az állapot – ami függ a fajtától, az alanytól, a termőhelytől, az agrotechnikától – a fa 2–6 éves korában következik be.

Változó sorrendben

A gyümölcsfák évenkénti virágképzésének mértéke elsősorban a termőrügy-differenciálódás mértékétől függ. A virágképzést, a termőrügy-differenciálódást több tényező is befolyásolja, mint például az alany, a trágyázás, a levélzet egészségi állapota, a levelek fejlettsége. A gyümölcsfák évi virágzási ideje változó.

A gyümölcsfajok és azon belül a fajták bizonyos egymásutánban, meghatározott sorrendiségben virágoznak, amire módosító hatással lehet a termőhely és az időjárás. A sorrend általában a következők szerint alakul: legelőször a mogyoró virágzik, amit a mandula, ribiszke, kajszi- és őszibarack, cseresznye, meggy, köszméte, szamóca, szilva, körte, alma, birs, naspolya, dió, gesztenye, málna követ.

Beporzás

Gyümölcstermő növényeink túlnyomó többsége idegen beporzó, ami azt jelenti, hogy egy virágból termés csak akkor lehet, ha más fajta virágjából származó virágpor termékenyíti meg. Ezért lényeges, hogy ismerjük az egyes fajták virágzási idejét és sorrendiségét. Minden termőhelyre jellemző a fajták virágzási sorrendje, ennek alapján ismerünk korán, közepesen és későn virágzó fajtákat. A jó terméshozamok alapfeltétele a megfelelő virágzás és az akadálytalan megtermékenyülés.

A körte általában idegen beporzást igényel. Fotó: Tegdes László

Ez úgy érhető el, ha a megporzandó és a megporzó fajta egy időben virágzik. Az öntermékeny fajták esetében erre érthetően nincs szükség. Azonban nagyon fontos tudni, hogy az idegenbeporzást igénylő fajtákat milyen más fajták termékenyítik meg a leghatékonyabban, ugyanis a telepítendő fajták kiválasztásakor ezt is figyelembe kell venni. Gyümölcstermő növényeink túlnyomó részét rovar porozza be, amit legtöbbször a méhekkel végeztetünk el. Szél porozta gyümölcsfajaink a mogyoró, a dió és a gesztenye.

Termékenyülési viszonyok

Az egyes gyümölcsfajok esetében az almafajták általában idegen beporzók, ezért a főfajták mellé beporzó fajtákat kell telepíteni. A körtefajták szintén idegen beporzást igényelnek. A birs- és a naspolyafajták öntermékenyülők, ezért magukban is telepíthetők, de ennek ellenére célszerű legalább két fajta együttes telepítése. A cseresznye idegen beporzó, de már van önter­mé­keny (Stella) fajtája is. A meggyfajták között vannak öntermékenyek (Újfehértói fürtös, Érdi bőtermő, Hartai, Cigánymeggy 3, Cigánymeggy 7) és önmeddők (Érdi nagygyümölcsű, Pándy típusok).

A szilvafajták kisebb része öntermékenyülő (Besztercei, Vörös szilva, Csacsanszka Le­potica), míg a többségük idege beporzást igényel (Althann ringló, Zöld ringló). A termesztett kajszi- és őszibarackfajták többsége önter­mékeny. A mandulafajták idegen beporzók. A héjas gyümölcsök (dió, mogyoró, gesztenye) idegen beporzók, de ez a fán belül is megtörténhet. A bogyósok közül a szamóca és a málna általában öntermékenyülők. A ribiszke- és a köszmétefajták között már idegen beporzást igénylő fajták is vannak.

Ezek is érdekelhetnek