Lassan morzsolódik le itthon a tojás fogyasztása. Míg jó évtizede azon tanakodtak a szakértők, hogy mikor csökken 300 alá az évente és fejenként felhasznált tojás mennyisége, addig az utóbbi négy évben 290-ről 270-re csökkent e szám, s ebben már a tízszázaléknyi import is belefoglaltatik. Mi áll a háttérben? – tesszük fel a kérdést. Ma van a Tojás Napja.

Még nincs ötvenforintos tojás

Ma, a tojás világnapján háromnapos fesztivál kezdődik Siófokon, ahol az olcsó, de mégis tápláló élelmiszer áll a középpontban. Továbbra is szükség van a magyar tojás népszerűsítésére, hiszen az ágazat még mindig nem heverte ki az uniós csatlakozást – azóta a termelők egyharmada tönkrement, és 20 százalékkal csökkent a termelés. Akik viszont talpon maradtak, azokat nem érinti olyan keményen a gazdasági válság, ugyanis a gyengélkedő forint, az emelkedő szállítási költségek következtében ma már nem éri meg annyira külföldről behozni a tojást, mint a korábbi években. Földi Péter, a Tojásszövetség titkára elmondta, hogy a termelési szándék is erősödni látszik, hiszen az év első nyolc hónapjában a tavalyihoz képest 460 ezer tojójércével többet telepítettek.

A vásárlóerő csökkenése azonban érezhető: az egy főre jutó éves fogyasztás 280-ról 270-re csökkent. A tojás ára egy év alatt 9,3 százalékkal nőtt, míg a többi élelmiszeré csupán 2,8 százalékkal. Már többször is elhangzottak olyan jóslatok, hogy 50 forintba kerül majd egy tojás, de ez még nem következett be. Ha eltekintünk a nagy áruházláncok akcióitól, általában 30 forint körüli árak uralkodnak. Lehet, hogy ez sokak számára drágának tűnik, de táplálóanyag-tartalmát tekintve a legolcsóbb élelmiszernek számít.

 

Lehetne olcsóbb is, ha nem növelné rengeteg szabály és előírás az előállítás költségeit. Először is nem tekintik alapvető élelmiszernek, ezért ugyanúgy 25 százalék áfa terheli, mint például a tintahalat. Növeli majd a költségeket az EU tojótyúkra vonatkozó állatjóléti szabálya is. Ennek lényege, hogy 2012. január 1-jétől a hagyományos ketreces tartási mód már nem alkalmazható, pedig most még az uniós tojótyúkok kétharmadát így tartják. A határidőig van két év, viszont nem biztos, hogy a ketrecek berendezésére, feljavítására mindenkinek lesz pénze, hiszen a mezőgazdasági üzemek jelentős része eladósodott. Néhány harcias állatvédő – akik ellenzik a zárt tartás bármilyen formáját – az új típusú ketrecet is legszívesebben betiltaná, ami újabb bizonytalanságot okoz. Gond az is, hogy az EU támogatási milliárdjaiból nem kap idén erre a célra az ágazat.

Jelenleg a hazai állomány 68 százaléka hagyományos ketrecben van, a berendezések átlagéletkora 14 év. Sokat közvetlenül az uniós csatlakozás előtt szereltek be az istállókba, ezek amortizációs ideje 25 év, tehát 2012 után is még mintegy 15 évig használhatók lennének. A feljavított, 2012 után is engedélyezett ketreces férőhelyek aránya még csupán 16 százalék, s ennyi a zárt istállóké is, míg a kifutós tartás és a biotermelés aránya elhanyagolható.

A hazai termelés csökkenésében alaposan közrejátszott az olcsó import. Előfordult, hogy Spanyolországból 5 forintért hoztak tojást. A Baromfi Termék Tanács hiába támogatta a kereskedők, a feldolgozók és a termelők között létrehozandó etikai kódexet – mely szerint legalább 80 százalékos lenne a magyar termékek aránya a boltokban –, az elképzelésből nem lett semmi.

Folyamatosan növeli a tojás előállítási költségét az unió szalmonella-ellenőrzési programja is. A Tojásszövetség szerint sokkal hatékonyabb lenne a vizsgálat, ha nem a baromfiistállókban keletkezett porból és trágyából vennék a mintát, hanem a forgalomban lévő tojásokat ellenőriznék, beleértve a jelenleg nem vizsgált importtételeket is.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.