Az álláshirdetések között gyakran látjuk, hogy juhászt, marhapásztort vagy más állatgondozót keresnek. Nehéz ilyent találni, s ha mégis, néha nincs benne köszönet.

Mennyit keres ma a pásztor?

Nemrégiben egy marhatenyésztő házaspár panaszolta el, hogy soha olyan gond nem volt pásztort vagy juhászt találni, mint mostanság. A házaspárnak száz marhája van, s két gyermekük közül a kicsi még bölcsődés. Mivel férj és feleség vállvetve dolgoznak, az egyikük apja is időnként besegít, de ez nem megoldás. Bébiszittert, egy ismerős diplomás tanárnőt hamarabb találtak kisfiuk mellé, mint pásztort a marháikhoz. A hölgy szívességből, a pásztortarifánál jóval olcsóbb órabérért vigyázott a kicsire, miközben a férfi kaszált, a feleség pedig a marháikat őrizte. Szerintük megbízható állatgondozót azért nehéz találni, mert aki jelentkezne, az általában alkoholista, napközben is ledől aludni, s tőle oda mehet a jószág, ahová akar.

Még cifrább eseteket mesélt egy Pest megyei juhtartó gazda. Családi segítség híján immár hónapok óta hirdetésben keres állandó kisegítőt négyszáz birkájához – az ügyintézés, a kaszálás mellett még pár órára sem meri őrizetlenül hagyni a juhait. Egyik juhász ismerősének éppen ilyenkor hajtották fel teherautóra és vitték el az egész állományát! Nem érti azt, hogy a mai siralmas helyzetben inkább kocsmában könyökölnek, segélyből élnek az emberek, de a munka, a birka büdös nekik. Az elvétve jelentkezők meg akkora pénzt kérnek, 120-150 ezer forintokat, amennyiért egy kezdő diplomás ugrálna örömében, de ő ezt nem tudná kigazdálkodni. No és a fizetés mellé teljes ellátás is dukál: szállás, napi háromszori étkezés – ami még rendben is volna, de a reggeli kávé, stampedli, az egész napi cigaretta már túlzás. Az italozás, pontosabban egy részegen eldobott csikk egyszer olyan tűzet okozott nála, hogy csaknem mindenük odaveszett. István szerint se szakértelem, se felelősségtudat nincs ma az ilyen munkára vállalkozókban. Régen apáról fiúra szállt ez mesterség. Ma iskolában tanítják; de aki elvégzi, nem a másét őrzi. Volt olyan juhásza, aki fogta magát, éjjel lelépett, reggel csak egy cetlit talált: „Elmentem.” Birkái szanaszét kóboroltak, alig tudta őket összeterelni, jó tucatnyi el is tűnt a nyájból. Elkélne az alkalmi segítség is tavaszi nyíráskor, körmöléshez, őszi ellésekhez, de nem jön senki. Pedig állítólag üres az emberek zsebe. Eddig egy juhász akadt, aki jó lett volna, de Zalából sajnos nem akart Pest megyébe jönni.

Ilyen világban élünk: se pásztor, se juhász, se kondás.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.