Habár a tagállamok nagy része és az Európai Parlament is támogatja, a Bizottság egyelőre nem tervezi, hogy legalább egy, de inkább két átmeneti év legyen a Közös Agrárpolitika bevezetése előtt. Így viszont nem lesz elég a felkészülési idő. És van más is a háttérben.

Mi az elsődleges: a klímapolitika vagy a hatékonyság?

Szinte érthetetlen, hogy az utóbbi évek nehézségei és a még el sem múlt koronavírus-járvány miatti késedelem mellett az Európai Unió Bizottsága miért nem akarja belátni, hogy nem lesz elég fél év az új Közös Agrárpolitika megalapozott bevezetésére. Egyelőre ellenzi több tagállam és a Parlament felvetését, hogy ne 2021, hanem 2022 legyen a bevezetés éve.

A Bizottság emellett néhány hete szinte az öreg kontinens mezőgazdálkodásának leépítését jelentő zöldítési klímavédelmi intézkedések tervével állt elő. A bemutatott – az uniós agrárvezetőkkel sem egyeztetett – tervezetben az szerepel, hogy az unió agrár­területének 25 százalékát 2030-ig biogazdálkodásra kell átállítani.

A mostanihoz képest az unió egész területén 50 százalékkal kevesebb növényvédőszer- és műtrágya-felhasználási korlátot vezetnének be. Már önmagában a bio­területek ekkora aránya jelentős, akár 10-15 százalékos termeléscsökkentést jelentene, és a másik intézkedés is ezzel a hatással járna.

Persze nemes cél, hogy az öreg kontinensen egyre nagyobb arányban állítsanak elő egészségesebb termékeket, állatbarátabb körülmények közé szorítsák a hús, a tej és a tojás termelését. De mindezek – ahogyan eddig is – a hatékonyság, a versenyképesség és a paraszti jövedelmek csökkenését okoznák.

Szakértők szerint a termeléscsökkentés tudatos elhatározás: egyes érdekcsoportok ezzel nyitnának teret a harmadik országbeli termékeknek. E vélekedés alapja, hogy az EU sorra köt kétoldalú, illetve országcsoportokra kiterjedő kereskedelmi megállapodásokat, melyeknek egytől egyig fontos eleme, hogy vám nélkül vagy kedvezményes kvóták alapján egyre nagyobb mennyiségű mezőgazdasági alapanyagot, illetve élelmiszert engedne be az említett államokból az unió piacaira.

Ezért a magyar agrártárca vezetése – több hasonlóan vélekedő tagországgal karöltve – felszólítja a Bizottságot, hogy egyrészt kétéves átmeneti időszakban gondolkodjon, amely alatt nemcsak a Közös Agrárpolitika alapjai, hanem annak részletes szabályozása, az ahhoz alkalmazkodó nemzeti intézkedések is megalkothatók, megismertethetők a hatóságokkal és nem utolsósorban a gazdálkodókkal.

Másrészt a környezetvédelmi és klímapolitika oltárán nem szabad feláldozni az ­európai parasztság kilátásait, illetve az egész élelmiszergazdaság jövőjét.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.