A magyar falu európai értékei

{p}
Természetesen merőben más körülmények között alakultak ki és fejlődtek a történelem során a magyar falvak, mint Nyugat-Európa falvai. Ebből következően a falu mai állapota és a településszerkezet is erőteljesen eltér - vetette össze a legfontosabb megkülönböztető jegyeket Szoboszlai Zsolt szociológus. A török hódoltság időszakában az ország nagy területén bekövetkezett újratelepítés következtében nálunk kifejezetten nagy határral rendelkező, sajátos szerkezetű települések jöttek létre. Emellett az Alföldön kialakult tanyavilág különleges gazdálkodási kultúrát képviselt. A második világháborút követő, szocialistának nevezett időszak kollektivizálási folyamata azonban jelentős mértékben derékba törte az évszázadok alatt kialakult arculatot, a magyar falun szerves átalakulási folyamatok bontakoztak ki. Az egyéni gazdaságon alapuló falusi gazdálkodást felváltotta a bérmunkások gazdasága, a falu pedig a téeszek és állami gazdaságok hatására a munkahely híján a városba kényszerülő emberek társadalmává vált - emlékeztetett azokra a hatvanas évekbeli időkre a szociológus, amikor a vidék iparosítása kifejezetten a faluhelyen feleslegessé vált munkaerőt volt hivatott felszívni. A kollektivizálással és tagosítással együtt ugyanis hatalmas létszámban váltak fölöslegessé, munkanélkülivé az emberek a magyar vidéken, akik többé-kevésbé mozgásteret találtak maguknak a városok ipari társadalmaiban. Később ez számos súlyos társadalmi problémával is együtt járt.
{p}Nem véletlenül "lopták vissza" maguknak az emberek a falut azáltal, hogy kialakították a hobbikertek, nyaralók, kisebb művelhető területek hálózatát.
Fejlődéstörténeti szempontból az is nagyon fontos, hogy korábban Magyarországon jött létre a régió legnagyobb tanyás populációja, amelyet szintén a téeszesítés és tagosítás lehetetlenített el. Gyakorlatilag felszámolták a tanyavilág zömét, bár szerencsére az elmúlt 15 évben ennek már az ellenkezője történik: százával építették újjá a régi tanyákat és jönnek létre a régiek helyén összközműves, a mindennapi életvitelre alkalmas új "bokor-lakóterületek". A tanyásodási folyamat mostanában még inkább felgyorsulni látszik, úgy tűnik, újra visszaszokik a társadalom a maradandó értéket képviselő életterekre, a külterületekre, a tanyákra. Szoboszlai Zsolt szerint örülnünk kell annak, hogy az 1960-tól 1990-ig eltelt időszak sem volt elég a sajátos gazdasági-társadalmi szervezési rendszer végleges kiiktatására a magyar vidék életéből. Persze ahhoz, hogy az osztrák vagy bajor példát követhessük a lakóhely szabad megválasztásában, még alapos szemléletváltozásra lenne szükség. A gazdaság teherbíró képessége sem tart még ott, hogy az állam infrastruktúrával járuljon hozzá a falvaktól viszonylag távol, szétszórtan létrejövő otthonok rendszeréhez. Néhány évtizeden belül azonban ez biztosan bekövetkezik Magyarországon is - jósolta a szociológus -, s a tanyavilágot választók komfortkörülményeit szintén biztosítani fogja az állam.
{p}A jelek azt mutatják, hogy a mai magyar falu és a nyugat-európai települések között tíz évvel ezelőtt a mostaninál jóval nagyobb volt az életmódbeli különbség. A kialakult képen a motorizáció és az infokommunikációs, illetve mobilkommunikációs eszközök elterjedése változtatott jelentősen. Ha lassan is, de a zsáktelepülések felszámolása, az összekötő utak felújítása vagy pótlása szintén ebbe az irányba hatott. Vagyis ma már a falun élők az internetnek és az autók elterjedésének köszönhetően éppen úgy hozzáférhetnek mindenhez (általános ismeretanyaghoz, innovációs lehetőségekhez, a politikai közélethez), amitől korábban kulturálisan el voltak zárva, mint a városi emberek.
A különbség tehát a magyar és a nyugat-európai falu között érzékelhetően csökkenőben van - szögezte le a szociológus, rámutatva egy újabb furcsa jelenségre. Nálunk az elmúlt 15 évben ugyanis megháromszorozódott a városok száma, ma közel háromszáz ilyen rangú települést tartanak nyilván. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi magasan fejlett település volna Magyarországon, a folyamat inkább a rang és a politikai befolyás iránti sóvárgás kifejeződése. Egyébként hazánkban a falu és a város közti különbségtételnek ugyancsak történelmi okai vannak, mert évszázadokra visszamenően hierarchia volt a települések között. A nagyobbaknak mindig nagyobb volt a presztízse és támogatottsága. Amikor pedig nem használhatják fel helyben a megtermelt értékek jelentős részét a térség fejlesztésére, hanem azt egy központban osztják vissza megfelelő mechanizmusok segítségével, és amikor egy város kedvezményezettebb, mint egy falu, akkor óhatatlanul elvonásokra kerül sor. Példa erre, hogy a különféle közmű- és szolgáltatási díjak a nagyvárosokban jóval olcsóbbak voltak, mint a falvakban, ott mindig jutott központi pénz útépítésre, gázbevezetésre - és ez a helyzet alig változott napjainkig.
{p}Vajon mit hozhat a jövő a magyar falu számára? - tette fel a kérdést munkatársunk. Magyarországon 1971-et követően, az országos településfejlesztési koncepció kialakítása után már volt egyfajta törekvés arra, hogy települések együttműködjenek. Akkoriban soroltak át nagyon sok falut szerepkör nélküli településsé, majd létrehozták a társközség intézményét (egy-egy székhelytelepüléshez közigazgatásilag akár harminc környékbeli falu is tartozhatott, közös tanáccsal). Nem véletlen, hogy amint lehetőség nyílt rá 1989-1990-ben, számos, korábban "összekényszerített" település sebtében szétvált.
Ennek ellenére, ha összehasonlítjuk a mai viszonyokat Nyugat-Európával, beláthatjuk: a 3200 magyarországi település önállósága hosszú távon nem gazdaságos és nem fenntartható, valamifajta társulási, együttműködési rendszer kialakítása elkerülhetetlen. Ezt célozza a kistérségi fejlesztési tanácsok létrehozása is, amire nagy szükség van, a végrehajtás módszere és minősége azonban egyáltalán nem mellékes - figyelmeztetett Szoboszlai Zsolt. Kedvezményekkel, juttatásokkal, forráslehetőségekkel, de semmiképpen sem igazgatási eszközökkel, hatalmi rendeletekkel kell együttműködésre biztatni a településeket!
{p}Mindazonáltal a magyar falu, úgy, ahogy van, már ma EU-kompatibilis, és a csatlakozás lázában semmiképpen sem szabad csorbítani azokat a nemzeti sajátosságokat, amelyeket a magyar falu magában hordoz.
Fontos volna azonban az agrárkérdések napirenden tartása, és olyan támogatási rendszerek serkentése, amelyekkel a vidéken gazdálkodók lehetőségekhez, forrásokhoz, támogatásokhoz juthatnak - hangzott a javaslat. Egyfajta központi és térségi előnyös megkülönböztetéssel, valamint címzett támogatásokkal kellene támogatni minden társadalmi innovatív törekvést. Egy ötszáz-ezer lelkes falu polgáraként ugyanis továbbra is lényegesen nehezebb hozzájutni vállalkozási lehetőségekhez, mint egy ötezer lakosú település polgáraként. A közvetlen kormányzati beavatkozás időszaka azonban az ország uniós csatlakozásával véget ért.