Jogszabályok fogságában a lúdtartók

{p}
A beszédes tények nap nap után sokasodnak. A válaszra illetékes személy viszont hallgat. Hajdú Ágnes felszámolót a termelők ügyvédjének, Csilléry Alexandrának sem sikerül elérnie a mostani kritikus napokban, ahogy lapunknak sem. Holott tárgyalni, egyeztetni kellene, annál is inkább, mert a hitelezői igények bejelentésének határideje március 29-én lejárt.
{p}Kapin Albert, Polgáron élő őstermelőtől megtudtuk, a libatartók 85 százaléka - többségük újabb kölcsönökből - befizette a követelés egy százalékának megfelelő regisztrációs díjat. A többiek képtelenek voltak. - Komolyan vettük Hajdú Ágnes felszólítását, hogy aki nem rendezi ezt a kötelezettségét, nyilvántartásba sem kerül, és akkor a kormánytól nem kapja meg az állami garanciával vállalt kamatmentes hitelt - sorolja a férfi. - Arra is gondoltunk, hogy az államtól idővel utalásra kerülő kölcsönből is le lehetne vonni a sokszor a százezret is elérő regisztrációs díjat. Hajdú Ágnes azt válaszolta, hogy ezt nem lehet - folytatja Kapin Albert. - Időközben azonban úgy értesültem a gazdatársaimtól, hogy a felszámoló asszony egy tévéműsorban azt mondta, a nyilvántartásba vételi díj utólagos befizetésére is van lehetőség. Akkor most hol az igazság? - tűnődik, s kesernyésen hozzáfűzi: - Tart az időhúzás, miközben több sorstársamnak kritikusra fordult az egészségi állapota. Többen öngyilkosságot forgatnak a fejükben. Volt, akit napokig nem értünk el telefonon. Rosszat sejtettünk, ezért személyesen mentünk el hozzá. Még időben érkeztünk...
{p}Beszélgetőtársunk kesereg, mára egymást követik a tragédiák a tönkrement lúdtartók körében. Pár hónapja egy hajdúnánási asszony akasztotta fel magát, tizenhatmillió forinttal tartozott neki a Hajdú-Bét. A napokban az egyik hajdúdorogi libatartó vetett véget az életének. Az ő vesztesége tizenegymillió forint volt. Polgáron a lúdgondozók egyike végzetes infarktust szenvedett. A termelők napi kapcsolatban állnak egymással, összetartanak, s ha kell, az utolsó vasukat is megosztják a legjobban rászorulókkal.
Az 55 esztendős Szűcs Lászlóné szívbeteg férjével mostoha körülmények között él hajdúnánási tanyájukon. A házaspárnak nemcsak az anyagi helyzete, de az egészségi állapota is aggodalomra ad okot.
{p}- Szégyellem bevallani, de ezen a télen még tűzifára sem jutott. A gyerekeink támogatnak bennünket...
- Úgy hallottam, nem tudták befizetni a regisztrációs díjat - kérdezem bátortalanul Szűcs Lászlónétól.
- Így igaz - sóhajt sokatmondóan az asszony. - Hívtam a felszámolót, el akartam mondani, hogy képtelenek vagyunk előteremteni a húszezer forintot. Gondoltam, haladékot kérek. Hajdú Ágnest azonban lehetetlenség elérni. Úgyhogy most várakozunk. Vagy nyilvántartásba vesz bennünket, vagy nem. Ha mégsem, akkor örökre végünk - mondja, majd sírástól elcsukló hangon megvallja: - Húszévi libatartás után, dolgos paraszt létünkre, álmunkban sem gondoltuk, hogy egyszer még kenyérhéjra sem telik. A végtelenségig kitartottunk, jó gazda módjára neveltük a libákat a Hajdú-Bétnek. Becsülettel leadtuk a jószágokat, a számlaegyeztetésen is stimmelt minden. Most meg, mint a koldusok, úgy élünk.
{p}Az APEH a nyírmártonfalvai lúdtartókat is végrehajtással fenyegeti. A termelők hiába magyarázzák, hogy a Hajdú-Bét Rt.-nek korábban kiadott számlák után egy árva fillért sem kaptak. A törvény az törvény. Vagy adót fizetnek kiadott számláik után az adósok, vagy viszik az ingóságaikat. Tömöri Lajosné, vámospércsi őstermelő a tanyáját és a házát árulja. Szükségből. Az asszony az idegösszeomlás szélére sodródott. Hitelezői telefonon zaklatják, ma már az utcára sem szívesen megy ki. Azt mondja, könnyebb lenne a helyzetük, ha gördülékenyebben haladna a felszámolói munka. Tömöri Lajosné gazdatársaihoz hasonlóan úgy gondolja, hogy ha időben jutnának állami hitelhez - ha már a jogosan járó jussukat nem fizette ki a cég -, a földjeiket még bevethetnék. Végül lemondóan megjegyzi: - Aki vet, az aratni is tud. Tőlünk ezt a reményt is elvették.
{p}A napokban a gazdák, végső elkeseredésükben, nyílt levelet írtak négy közjogi méltósághoz, köztük Medgyessy Péter miniszterelnökhöz és Németh Imre szakminiszterhez. Beadványukban egyebek mellett a kistermelőknek ígért hatvan helyett százszázalékos kamatmentes hitelt kérnek a kormánytól.
{p}Szöllősi Endrétől, az FVM főosztályvezetőjétől megtudtuk, a szaktárcának nincs jogi kötelezettsége arra, hogy a csődeljárás során kifizetetlenül maradt termelőket hitellel segítse. A Hajdú-Bét Rt. és a Parmalat Rt. hitelezőivel kivételt tennének. A kormány állami garanciával, kamatmentes hitel formájában fizetné ki a kistermelők jogos követelésének hatvan százalékát. Szöllősi leszögezte, mindennek az a feltétele, hogy a felszámolótól időben megkapják a gazdák törvényesen visszaigazolt számláit. Amíg a lista nem érkezik meg a szakminisztériumba, az illetékesek legjobb szándékuk ellenére sem tudják előterjesztésüket továbbítani a kabinetnek.