Más kertjében kapál

Az ötéves Bianka, a hatéves Rózsa meg a hétéves Lacika tágra nyílt szemmel nézik az ajtót rájuk nyitó idegeneket, akik maguk is zavarban vannak. Nem olyan világot élünk, hogy az ember csak úgy benyisson egy idegen portára. Főleg, ha a szülők otthon sincsenek!
- Odavan anyu krumplit válogatni - furakodik testvérei elé az egy szem fiúcska, de a nagyok - Viki, meg a nála egy évvel idősebb Enikő - leintik. A kicsik hallgatnak rájuk, ami nem csoda, mivel a két nagyobb lány afféle pótanya is a családban. Amíg a mama oda van napszámban valamerre, addig ők irányítják a ház életét. Most éppen mosnak. Tulajdonképpen az ebédet is elkészítették volna ők ketten, de az anyjuk nem hagyta rájuk.
{p} Fehér Ilona kétszer ment férjhez, de mindkét házassága balul sikerült. Három-három gyermeket szült, ám egyik gyermek apja sem fizet gyerektartást. S minthogy az aszszonynak nincs állandó munkahelye, kénytelen napszámosmunkát vállalni. Ha havonta nyolcvan-kilencvenezer forint összejön, már nem szólnak egy szót sem.
Timár kicsi falu, szemben Tokajjal a Tisza mellett. Valamikor válogathattak az itteniek a rakamazi, tokaji, nyíregyházi meg a helyi munkalehetőségek között. Mára a munkahelyek többsége megszűnt, sokan kényszerülnek a bizonytalan napszámos munkákra.
{p} Fehér Ilona is elvállal szinte mindent. Almafát metsz, gallyat gereblyéz, csirkét megy rakodni, mos, takarít. Most éppen krumplit darabol heted magával. Fehér Ilona a többiekkel együtt a tavaszt és az őszt szereti legjobban. Ilyenkor a legtöbb a munka. - A bizonytalanság a legrosszabb az egészben - mondja, miközben szaporán jár kezében a kés. - Hogy nem tudja az ember, mit hoz a holnap. Hogy merje-e megvenni a gyermeknek a cipőt, a nadrágot. Mert mi lesz, ha a jövő héten mégsem akad sehol munka? Akkor miből vásárol majd kenyeret, miből fizeti ki a villanyt? Mert azt ki kell fizetni, hiszen az áramszolgáltató könyörtelen. Én pedig nem akarok börtönbe kerülni, örülök, hogy azt a nyolc évvel ezelőtti történetet is megúsztam. A szocpolra épített lakásunkkal mindenféle trükköket elkövetett a kivitelező, s bennünket is börtönbe akartak csukni. Pedig mi egy fillért sem láttunk azokból a pénzekből, mégis két-két és fél évet kaptunk. Igaz, felfüggesztve.
{p} A környéken, így Timáron is általában kétezer-ötszáz forint a napszám, de, sok más faluval ellentétben, itt nemigen divat a "természetbeni" pluszjuttatás: a reggeli, az ebéd, s előttük a pohár pálinka, az üveg sör vagy fél liter bor.
- Nem is hiányzik - nevetnek a krumplihegy tövében az asszonyok. - Legalábbis a bor meg a pálinka. De a napszám - vált komorabbá a hangjuk - azért lehetne magasabb. Tudjuk mi, hogy Pest környékén, meg a Dunántúlon ma már négyezer forintot is elkér egy gyalogmunkás, s ha nem kapja meg a teljes ellátást, sértődötten hagyja ott a gazdát.

{p} Itt, a Tisza mentén viszont örülnünk kell a kétezer-kétezer-ötszáz forintnak is. Hová mehetnénk ötvenéves fejjel? Harminc kilométerre, Nyíregyházán talán lenne munka, ám a közlekedés miatt a hajnali munkakezdésre beérni szinte lehetetlen, egyébként is inkább a fiatalok kellenek.
Fiatalabb korában Fehér IIonának se voltak elhelyezkedési gondjai. Pesten kitanulta a szövő-fonó szakmát, aztán hamarosan kiment az NDK-ba. Nagy becsben voltak akkor a magyar fonólányok ott, szerették őt is. Még ma is el-elgondolkodik, mi lett volna, ha kint marad, ha kint alapít családot.
{p} - Biztosan nem kellene gallyat gyűjtenem az út mentén télire - legyint szomorúan. - S nem kellene végső elkeseredésemben egy kis segítségért a községházán kuncsorogni. Mert bizony előfordul az is. De hát a gyermekeiért az ember mindenre képes. S csak azért imádkozik, hogy majd felnőve nehogy ők is ilyen helyzetbe kerüljenek.