A füvesember nem vállalkozó

Fűszeres, bódító illatok terjengenek barna papírzacskókból a bükkszentkereszti ház felső emeletén. Gyuri bácsi laboratóriuma ez, itt adagolja ki mérlegén a teákhoz szükséges gyógynövényeket. Nincs olyan betegség, testi nyavalya, amire kapásból ne tudná megmondani, mivel lehet orvosolni. Vesére, májra, szívre, keringési zavarokra, hajhullásra, a testsúly csökkentésére, de még a férfipotencia növelésére és az "inkontinenciára" (a vizelet-visszatartás problémájára) is léteznek teakeverékek. Mindegyiket ismerte már szépanyja is annak idején.
- Az erdők-mezők földjén megbújó füvek és cserjék csodákra képesek. A növények teafőzeteinek gyógyereje a lelőhelytől, a begyűjtés időszakától és a keverési aránytól függ - magyarázza a híres javasasszony nagymamától még gyerekként eltanult tudomány lényegét a férfi, aki könyvet is írt már, s akinek az eredeti szakmája könyvkereskedő.
{p}Nyugdíjazása után költözött ki Miskolcról a bükki faluban üdülőből átépített családi házukba, ahol beszélgetésünk alatt a lenti helyiségben egyfolytában csöng a telefon. Amióta riportfilm készült a tévében a "cukorteáról", sem neki, sem a falunak és a községházának perc nyugta sincs, mert rengetegen keresik úgyszólván a világ minden tájáról.

- Daganatra, rákra ellenben nincs teakeverékem - mondja tisztelettudó egyszerűséggel. - Ezen a ponton megálltam. Ha továbblépnék, az már kuruzslás lenne. Nagyanyám nekem azt tanította, a tudás Isten adománya, visszaélni vele nem szabad, azt csak megköszönni lehet. Húsz unokája közül engem választott és vitt magával mindig. Szigorú, de csupa szív asszony volt. És akárcsak én, végtelenül szerette a természetet. Mindent tudott az erdei és mezei növényekről. Nemcsak a felhasználhatóságukat ismerte, hanem a begyűjtésük idejét és módját is. Kizárólag ollóval és késsel metszettünk le növényt, leszakítani nem volt szabad. A gyökereket kiástuk. Egynyáriakból meghagytuk a magnak valót, az évelőket is csak vágni engedte, ha letéptem őket, a kezemre csapott.
Szabó Gyuri bácsi kilenc éve megözvegyült, egyetlen lánya Portugáliába ment férjhez, két lányunokája Angliában tanul.
{p}Ma is hajnaltól estig járja az erdőt, a "gyönyörű csodát és kincsestárat". Közel százötven gyógynövényt ismer, közöttük a már említett gyógyírt a cukorbetegségre, és kialakított a háza mellett egy bemutató kertet. Naponta hajtanak fel kapuja elé a meredek dombra régi Skodák, Trabantok, méregdrága nyugati kocsik egyaránt, a tudásban gazdag Gyuri bácsi mégsem gazdagodott meg. Azt mondja, kora miatt is idegen tőle a vállalkozás, személyesen nem kereskedik a gyógynövényekkel. Ismerőseit viszont ellátja teafőzetekkel, és büszke rá, hogy nincs közöttük betegeskedő. A termékeit most egy budapesti egyesület forgalmazza a fővárosban. Legkeresettebb közöttük a külországban is szabadalmaztatott, a vércukorszintet stabilizáló teakeverék.
- A pénzzel nekem csak bosszúságom van - legyint elszomorodva. - Mármint azzal, ami hiányzik ahhoz, hogy ebből a lassan nyolc éve összeállított "cukorteából" a tömegeknek is hozzáférhető gyógyszert készítsenek. Pedig talán a világon nincs ilyen, és eddig mindenkin segített. Az engedélyeket megszereztem, de a beruházás millióit nem tudom előteremteni. A vállalkozók? Mohók, türelmetlenek, képtelenek kivárni a még szükséges kísérleti éveket. A teából tüstént a hasznot akarják viszontlátni. Nekem meg fáj a szívem a betegekért. Tízezrek injekciózzák magukat az országban, szigorú diéta mellett tablettákon élnek, pedig segíthetnénk másként is rajtuk.