Ahol egy hétig tart a gyereknap

Május végén náluk egy hétig tart az ünnep: az intézet kertjét bohócok, tangóharmonikások, kötélugró lányok népesítik be, s jámbor pónilovak ballagnak körbe-körbe, hátukon az aprónéppel. Játék, ének, nevetés és egyéb csodák - ezt ígéri a meghívó. Az intézetben több mint százötvenen élnek, a legfiatalabb lakó hároméves, a legidősebb harmincnégy. {p} Akadnak köztük enyhén értelmi fogyatékosok, vakok, halmozottan sérültek, és szép számmal olyanok is, akiket az ágyhoz szegez a betegség. Kéttucatnyian közülük állami gondozottak. Csak minden harmadik lakót látogatják vagy viszik haza rendszeresen.- Korábban ilyenkor nyitott napot rendeztünk, hogy a szülők is eljöjjenek, és együtt legyenek a csemetéikkel. Sokan azonban inkább az otthoni, egészséges gyerekeiket köszöntötték ezen a napon, a mieink pedig hiába várták őket - mondja Lévárdiné Szarka Gabriella intézetvezető főnővér. A gyereknapon, ha szép az idő, a tolószékeseket is kitolják a játszótér füvére, s onnan nézhetik a színes forgatagot. Akinek értelmi képességei engedik, maga is részt vesz az eseményekben, és izzadó tenyérrel verset mond, színdarabban lép fel vagy énekel. De a többiek is ráéreznek, hogy ez a nap más, mint a többi.- Nálunk nincsenek családi események, nem megyünk vendégségbe vagy a nagymamához. Nem történik más, csak amit mi csinálunk.

{p} Ünnepek nélkül pedig nagyon sivár lenne itt az élet - mondja Varga Gábor gyógypedagógus. Ezért is lehet, hogy az otthonban egymást érik a programok: rendeznek itt tavaszköszöntőt, szüreti kerti partit, farsangot, Mikulás-napot, karácsonyt. Viszik a kicsiket lovagolni, úszni, nyaralni, telelni. Ha valakinek születésnapja van, feldíszítik a nyolc-tíz ágyas szobát, talpas poharakba kölyökpezsgőt töltenek, s az ünnepeltet személyre szóló ajándékkal lepik meg. Az itt élő kamaszok számára már egy hajzselé, egy arcszesz vagy egy illatos dezodor is igen becses tárgynak számít.- Ebben a tömegben könnyen elvész az egyéniség - magyarázza a gyógypedagógus. - Ezért nagyon fontos, hogy a gyerek néha azt érezze: ez a torta, ez a készülődés csak neki szól.- A múltkori farsangra is emlékszem. Kínai lánynak öltöztem - meséli Ági, a tizennégy éves leányzó. Ő azok közé a fekvőbetegek közé tartozik, aki érthetően beszél, és mivel tolókocsiba ültethető, még a kirándulásokra is elmehet. Szívesen szerepel, egy verset mindjárt nekem is elszaval; egy varázsszóról szól, amitől elmúlna a búja-gondja. Legutóbb anyák napján szavalta, persze csak a gondozónőknek.- Anyukám nem volt itt, mert kisbabája született.

{p} Vártam... - meséli. - Írtam neki levelet. Azt írtam: "Színházban voltunk. Szeretném, ha eljönnétek, vigyázzatok magatokra. Baleset nem érhet titeket."A fogyatékosok otthonában gyakran megesik, hogy apró cselekhez folyamodnak a nővérek. Kiöregedett mobiltelefont hoznak be, megcsörgetik, s odaadják a kicsiknek, mintha a szüleik hívták volna őket. Előfordult, hogy egy tizenkét éves kisfiú már nagyon várt arra, hogy valaki hozzá is jöjjön. Nem volt mit tenni, az egyik gondozónő munka után hazament, átöltözött, majd újra bekopogott az otthon kapuján.Látogatód érkezett! - szóltak a gyereknek, aki büszkén kijött, és elbeszélgetett a hölggyel. Megismerte-e a fiú a gondozónőt? Hát persze, de nem is ez számított, hanem a tudat, hogy végre teljesült a vágya. Neki is volt látogatója.A fekvőbetegekhez épp ebédidőben érkezem. Néhányan kanállal kapják a főzeléket, a legtöbben azonban egy csövön át, amit az orrukon keresztül egyenesen a gyomrukba vezetnek.Kristóf egyedül étkezik. Az élénk tekintetű, tízéves kisfiú ilyenkor is magánál tartja a kincseit: egy vízipólós sapkát és egy sárga, aláírásokkal díszített labdát. A gondozónők először csak azt vették észre a gyermeken, hogy előszeretettel nézi a tévében a sportközvetítéseket. Az egyik lány aztán tolószékbe ültette őt, és kivitte egy igazi pólómeccsre. Kristóf felvillanyozódott.

{p} Talán sosem fog megtanulni úszni, még csak szokja a medence vizét - mégis arra készül, hogy hamarosan az uszodában próbálja ki a sapkát és a kezébe simuló labdát. Hiszen nem hiába fogadta őt tiszteletbeli tagjává az egri vízilabdacsapat...- Számunkra ők nem betegek és nem fogyatékosok, hanem egyszerűen csak gyerekek - mondja magától értetődően az egyik gondozónő, s kezembe nyomja az ünnepi meghívót. Ahogy forgatom kezemben a papírlapot, egy idézet ötlik szemembe, üzenet az otthon lakóitól: "Nekünk nem egy óvón felénk boruló ernyőre van szükségünk, hanem egy olyan világra, amelyben képesek vagyunk élni."