Kutya emberek, emberi kutyák

- Az ember az állatvilág legfejlettebb tagja, szögezi le az egyik könyvében. Ez az állítás még ma is meghökkentő. Nem találja úgy?

- Én nem találom meghökkentőnek. Az általános iskolai biológia-tankönyvek is leírják, hogyan épül fel az élő test, melyek az emlősök jellegzetes tulajdonságai. Az ember élettani, anatómiai, biokémiai, genetikai szinten lényegében nem különbözik az emlősállatoktól. De vannak külön faji jellegzetességeink. Mindazonáltal a csimpánz és az ember között genetikai értelemben nincs kétszázaléknyi különbség.

- Miben érhető tetten a minőségi ugrás az ember és állat között?

- A szociális viselkedésben. Az emberek sajátos csoportszerkezetet alakítanak ki, tudatosul bennük a csoportérdek. Olyan csoportszinkronizációs, igazodó, összehangoló folyamatoknak, gyakorlatoknak vagyunk részesei, amelyek az állatvilágban nincsenek meg. Például a szabálykövetés, az érzelem, az ének, a zene, a tánc csak ránk jellemző. De a konstrukciós, szerkezetalkotó, gondolati tevékenység is hiányzik az állatoknál. Az emberi nyelv például ilyen konstrukció. Velünk született tulajdonságunk, hogy szociális rendszereket szervezzünk és kívánságunk szerint alakítsuk őket. Szeretünk csoporttársainkkal közös akciókban részt venni, közös hiedelmeket elfogadni. Hajlandók vagyunk a csoport érdekeit a saját érdek fölé helyezni. Az állatok közt a saját érdek mindig fontosabb.- Értelmezhető a lélek fogalma az állatok vonatkozásában?

{p} - Miért, az embernél értelmezhető?

Ez hit kérdése. Természetesen bizonyos szabályozó rendszereket el lehet nevezni léleknek. Ha a tudatos tevékenységet léleknek hívjuk, akkor a rovarnak is van egy egészen pici lelke, a nyúlnak nagyobb, a kutya pedig már egészen nagy lélekkel rendelkezik.

- Létezik bűnhődés az állatvilágban?

- A bűnhődés csoportjelenség. Az bűnhődik, aki eltér a csoportnormától, belátja, és kellemetlenül érzi magát tőle. Mivel az állatoknak nincsenek csoportnormáik, ezért eltérni sincs mitől, tehát náluk értelmezhetetlen a bűnhődés.

- Ismerünk hátborzongató történeteket, amikor állatok bekapcsolódnak az emberi érzelmi körbe. Például ha nagybeteg van a családnál, megváltozik némelyik kutya magatartása, részvéttel vonít.

{p} - A kutyát ne keverjük össze a többi állattal. Őt több tízezer éve háziasítottuk, sok-sok tulajdonságában hasonlít az emberhez. Beleérzőképessége van, szabálykövető, utánoz bennünket. Információkat ad és kér. A kutyán kívül más állat nem képes érzelmi kapcsolatba kerülni az emberrel.

- És a ló? Gyönyörű legendák járnak arról, hogy a sebesült huszárt nem hagyta el, sőt megmentette a lova.

- Egyetlen olyan lovas történetet sem hallottam, amelyet hitelt érdemlően bizonyítani lehetne. A lóval foglalkozók azt állítják, ez az állat nem szívességből, örömből, készségből csinálja, amit mondanak neki, hanem muszájból. Például bizonyos törpe lovak ugyanúgy megtaníthatók a vakvezetésre, mint a kutyák. Ezeknek a póniknak az az előnyük, hogy a vakvezető munkájuk után nem kell szeretgetni őket, nem kell különösebben törődni velük, mert nem igénylik. A kutyát nem lehet így elhanyagolni. Az ő figyelmének központjában az ember áll. Olyan érzelmi viszony alakul ki közte és a gazdája között, amilyen szinte csak ember és ember között létezik. Igaz, a ló is okos, kedves négylábú, lehet neki dirigálni, de többről nincs szó.

{p} - Van kínzás állatok között?

- Egyedül a csimpánzoknál írnak le ennek megfelelő viselkedést. Azt mondják az etológusok: az ember és a csimpánz démonikus faj, mert megkínozzák, megölik a fajtársaikat.

- Lehetséges, hogy a behódolási póznak köszönhetően az állatok jobban kezelik az agressziót, mint az emberek?

- Ez nagyon bonyolult kérdés. Vegyük például az individuális agressziót, amikor két ember vagy két állat között alakul ki ilyen aktus. Az embernél a kultúra megváltoztathatja az agresszió formáját, hiszen káromkodással, szitkozódással, fenyegetőzéssel helyettesíthető a fizikai agresszió. Az állatoknál az agresszió mindig az erőforrások elosztását szolgálja mind az egyed, mind a csoport esetében. Ez náluk fontos biológiai mechanizmus. Az emberi csoportagresszió megnyilvánulási formája a háború, az ellenségesnek tekintett csoport gyalázása, évekig tartó üldözése, esetleg megölése. De hogy az állat kezeli-e jobban az agressziót vagy az ember, ez tudományosan nem értelmezhető kérdés.

{p} - Ön szerint némelyik magából kivetkőzött ember miért kínoz állatot?

- Olyan emberek vetemednek ilyesmire, akiknek súlyos pszichológiai problémáik vannak, és a feltételezett dominanciájukat, esetleges felsőbbrendűségi érzésüket egy szerencsétlen kutyán élik ki. Mert az ember embert vagy kutyát gyűlöl. Nem gyűlöl tehenet vagy macskát. A kutyát viszont elfogadja szociális társnak, ám a rangsorban igen alacsonyra helyezi, ezért úgy érzi, akár kínozhatja is.

- Azért a macskát is felakasztják.

- De nem gyűlöletből. A macska ugyanis nem szociális állat, bár vonzódik az emberhez. A cirmos nem ad és nem kér információt, nincs szabálykövetése. Önálló lényként él az emberek világában, bár megpróbál engedelmeskedni az általunk szabályozott feltételeknek. Mindazonáltal semmiképp sem tekinthető társunknak, mint a kutya.

{p} - Cselekedeteink nagy részének megvan a megfelelője az állatvilágban. Még a párválasztás, az udvarlás területén is felfedezhető sok-sok párhuzam.

- Szögezzük le még egyszer, hogy az ember az állatvilág tagja. Természetes, hogy udvarlás közben úgy viselkedünk, mint némely állat. De mást mondok: az ivadékgondozásért felelős hormon a prolaktin. Ez a diszkoszhalban a nyálkahártya megvastagodását idézi elő, és a megvastagodott nyálkahártyát eszik az ivadékok. A galamboknál a fiókák első táplálékául szolgáló begytej kiválasztódását segíti. Az emlősöknél a tejelválasztást serkenti. Prolaktinja az embernek is van. Úgyhogy nem azon kell csodálkozni, mi az, ami minket az állatvilághoz köt, hanem inkább az a különös, amiben különbözünk.