A parlagfű

- mely nem keverendő össze a vadkenderrel, mert az teljesen más növény - az első világháború csendes átka: ezekben az években hurcolták be Észak-Amerikából. A húszas években a dél-somogyi országrészben már megtalálható volt a nagy uradalmakban, ahonnan áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt a déli részeken, majd észak felé.

Hazai élet2004. 06. 04. péntek2004. 06. 04.
A parlagfű

Hamarosan megszokta az éghajlatot, igénytelensége és különleges életereje miatt már semmi nem állhatta útját terjedésének. Leggyakoribb tenyészhelye az elhanyagolt parlagterületek, a nagyberuházások, ipartelepek, utak, lakótelepek megbolygatott talajú területei. A hatalmas talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre a nyers talaj kerül, amelyen viszont a parlagfű jól megél. 1950-ben dokumentálták először mint gyomot, ekkor még a listázott 350 gyomfajta közül a 21. helyen volt, ma már vitathatatlanul és toronymagasan övé az első helyezés. Egy négyzetméteren megterem ötven tő, egy tőről négyezer csíraképes mag, s egy tőről akár nyolcmilliárd pollen is a levegőbe kerül. 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek