Hol terem a gazda pénze?

{p}
A Jóisten is a termelőkkel van - ezt le kell szögeznünk, mielőtt elkezdenénk boncolgatni, vajon mit éri meg termeszteni, tenyészteni napjainkban és a közeljövőben. Legalábbis ez igaz, ha hiszünk benne, hogy az égiek határozzák meg a földi időjárást. Az uniós csatlakozás miatt várt nehézségeket ugyanis hatásosan ellensúlyozza a bőséges tavaszi csapadék, amely az utóbbi évek legjobb termését neveli gabonából, szántóföldi növényekből, cseresznyéből, meggyből, szőlőből, más kertészeti növényekből.
Főként a gabonatermesztők bizakodnak: már a minimális felvásárlási ár mellett sem járnak rosszul. A sok és ezért a tavalyihoz képest 30-40 százalékkal olcsóbb gabona pedig a nyár végétől segít az állattenyésztőkön is: főleg azok termelhetnek húst olcsóbban, akik saját előállítású gabonát használnak takarmányozásra.
Rá is fért ez az állattartókra, hiszen a költségek 60-70 százalékát a takarmányköltség adja. Ők ma nagyjából a pénzüknél vannak: a mostanra kialakult, hetek, hónapok óta mérsékelten, de folyamatosan növekedő árak a szakértők szerint a nyár végéig kitartanak. Mégsem fenékig tejfel a sertés-, baromfitartók élete: a csekélyke nyereség nem elég ahhoz, hogy az uniós előírásoknak megfelelő környezetvédelmi, állatjóléti beruházásokat finanszírozni tudják. Az új támogatási formák sem segítenek nagyon, ugyanis utófinanszírozóak. Ez magyarán azt jelenti, hogy a beruházónak kell állnia saját erőből, hitelből a költségeket, amelyeknek egy részét aztán később - sikeres pályázat után - támogatásból lehet fedezni. A tejtermelők maradtak egyedül vesztes pozícióban: az extra tej felvásárlási ára nem mozdul el a 62 forintos átlagról, ami biztosan veszteségessé teszi a gazdálkodást.
{p}Egyelőre még nem tudni, hogy az utóbbi hetek piaci árainak alakításában mekkora a szerepe a klasszikus kereslet-kínálat viszonyának, s mekkora az alkupozíciónak. Mindenesetre tény: az utóbb hónapokban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az értékesítő és beszerző szervezetek. A vészhelyzetben, úgy tűnik, a termelők kezdenek rájönni: jobb együtt, nagy tételben eladni a terményt. Kialakult és működik seregnyi ilyen szövetség a tej-, a sertés-, a csirke-, a pulyka-, a kertészeti ágazatokban. A felvásárlókkal jobb árakat, kedvezőbb értékesítési kondíciókat képesek kialkudni.
Úgy tűnik, összességében javul a helyzet a húságazatban, ahol - legalábbis a korábbi mélyponthoz képest - mintha kedvezőbbre fordulnának a dolgok. Mind a sertés, mind a csirke, pulyka felvásárlási ára növekedett az utóbbi hetekben, hónapokban. A következő időszakban a takarmánygabonák árának biztosra vehető csökkenése miatt az állattenyésztés költségében 60-65 százalékot képviselő takarmányköltség is mérséklődik. A tavasz végi, nyári hónapokban a termelőknek természetesen fűteniük sem kell, ami újabb megtakarítás.
A sertéstermelők most átlagosan pénzüknél vannak, azaz nullszaldóval gazdálkodnak - szögezte le lapunknak Tóth István, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének titkára. A felvásárlási ár átlagban 280 forint, ehhez jön még kilónként húsz forint állatjóléti, környezetvédelmi támogatás. Az árak szilárdnak látszanak, a nyár végéig nem várható nagyobb áresés. A takarmányköltségek főleg ott csökkenhetnek, ahol saját termelésű gabonát etetnek a sertésekkel. Tóth szerint az első félév vesztesége a következő hónapokban kophat, a második félév várhatóan jobb árakat hoz, ami az átlagosnál hatékonyabban termelő vállalkozások számára nyereséget hozhat. Ez a pénz persze még mindig kevés ahhoz, hogy behozzák az elmúlt másfél év elmaradt beruházásait, különös tekintettel az uniós előírások miatt kötelező környezetvédelmi, állatjóléti intézkedések betartásához szükségesekre.
{p}Hasonlóan nullszaldóval gazdálkodik a legtöbb baromfitenyésztő. Tavaly ilyenkor 15-20 forinttal volt kilónként kisebb a felvásárlási ár, ma a csirkéé eléri a 188 forintot, a pulykáé a 270-et. Csirkés termelők emellett felvehetnek annyi támogatást, hogy a kilónkénti kétszáz forintos bevételük meglegyen - ezt még a szalmonella elleni védekezéshez kapcsolt külön támogatás egészíti ki -, s ha hatékonyak, akkor már nyereségesek is. A csirkepiac azonban a folyamatos brazil, lengyel nyomott árú importtal jellemezhető. A pulyka tavalyhoz képest húsz forinttal drágábban adható el, igaz, a jó év végi árakhoz képest ez is visszaesés. Így vagy úgy, a pulyka piacát az árszilárdulás jellemzi, minimális nyereséget ígér a termelőnek.
Nincs ilyen jó helyzetben a víziszárnyas-tenyésztő: bár az idény még messze van, a liba- és kacsatenyésztők - főként a legnagyobb hazai feldolgozó felszámolása miatt - nem érezhetik magukat biztonságban. Nem véletlen, hogy 20-30 százalékos az állománycsökkenés.Ma tojást is megéri termelni: az átlagár 14,5-15 forint körül mozog, az önköltségi szint feletti.
Az állattenyésztésben a legnagyobb gond a tejtermelés körül alakult ki, és oldódni sem látszik a probléma: a 60-62 forintos átvételi ár a jellemző, ez viszont veszteségessé teszi a gazdálkodást. Közel százmillió liter tejet át sem vesznek a feldolgozók. Eközben a tavalyi 90-92 százalékhoz képest az idén 99 százalékot közelít az összes felvásárolt tejben az extra minőség aránya. A gyengébb minőség egyszerűen nem kerül a tejiparhoz, vélhetően piacokon értékesítik; illetve megszűntek a kistehenészetek.
{p}A juhágazat bevételét a húsvét határozta meg, mikor nem csúcsáron, de némi nyereséggel, kilónként 550-700 forintért kelt el a bárányok többsége. A nyár közepi szezonra készülnek a juhászok, jelenleg gyér a forgalom.
A halászatokban nem panaszkodnak a termelők; igaz, az őszi idény még messze van. Az árat és a bevételt meghatározó ponty fogyasztói ára 750-800 forint, a tóparti ár nyereséget tartalmaz. A tógazdasági termelést segíti a sok csapadék, szó szerint olcsó vízzel gazdálkodhatnak a tavaly aszály miatt több százmilliós veszteséget elszenvedő halászatok.