Szeretetre éhes csellengők

Magyarországon tavaly hétezer-ötszáz gyermeknek veszett nyoma hosszabb-rövidebb időre, közülük minden harmadik 14 évesnél fiatalabb volt. Többségük két-három napon belül előkerült - általában magától hazament -, de sokukat a rendőrök találták meg. Döbbenetes adat: jelenleg négyezer-ötszáz eltűnt személyt keres a rendőrség, közülük közel nyolcszáz kiskorút.

Hazai életBalogh Mária2004. 06. 18. péntek2004. 06. 18.
Szeretetre éhes csellengők

A debreceni 15 esztendős Arató Izabellát május eleje óta keresi a rendőrség és a családja. A kilencedik évfolyamos középiskolás lány legutóbb június 13-án telefonon adott életjelt magáról az édesanyjának és a nővérének.- Izabella azt mondta a telefonba, hogy az egyik debreceni barátnőjénél van, és másfél hónap távollét után félelemből nem jön haza. Fél, hogy javítóintézetbe kerül - kesereg Arató Éva, a lány édesanyja. - Akkor azzal köszönt el, ha tud, hazajön este. Nem értem, miért mondta ezt - tűnődik az anya. - Attól tartok, bajban van a gyerek. Rosszat sejtek. Fogva tartják? Zsarolják? Miért ilyen titokzatos? A sírástól elcsuklik a hangja. - Miért gondolja azt Izabella, hogy javítóintézetbe kerül, ha hazatér? - tudakolom a sok keserűséget megélt asszonytól.- Bonyolult ügy ez - sóhajt. - Amikor Izabella bekerült a szakközépiskolába, teljesen megváltozott. Az addig kedves, szerény, jó kislányt magával ragadta egy bűnbanda. Belekeveredett egy mobiltelefon-rablási ügybe, amiért első fokon nemrégiben egy év két hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A javítóintézettől elsősorban ezért fél.- Előfordult, hogy máskor is elszökött otthonról a lánya?- Tavaly október elején, amikor a barátjával megismerkedett, egyszer már eltűnt pár napra. Akkor még nem szóltam a rendőrségnek, és szerencsére vissza is jött. Most, amikor május 1-jén elment, maga után hagyva egy levelet, hogy a varrónőnél van, másfél hét után tettem bejelentést.

{p} Akkor ijedtem meg igazán, amikor a fiúja hívott, hogy mi van Izával, mert hat napja nem látta - pergeti vissza a közelmúlt eseményeit a 41 éves asszony, aki öt éve, férje halála óta, egyedül neveli két lányát. A család tizenkét esztendővel ezelőtt Erdélyből települt át Magyarországra. - Már akkor is nagyon nehéz volt az életünk - folytatja Arató Éva. - Annak idején ötven forinttal, egy utazótáskával és a most 19 éves lányommal, Mónikával jöttem Romániából Debrecenbe. Izabella kis időre otthon maradt a szüleimmel, majd ők is követtek bennünket. A gyerekeimet valószínűleg az alkoholista édesapjuk viselkedése, majd későbbi öngyilkossága is megviselte. Nekem sem volt könnyű. - Miből élnek? - kérdezem.- Két műszakban dolgozom, de még havi ötvenezret sem keresek. Ennyiből élünk, meg abból, amit itt a tanyán megtermelek. Egyedül, minden segítség nélkül - mondja nyomatékosan, s kis szünetet tart. Összerezzen, amikor meghallja, hogy cseng a mobiltelefonja. A kijelző szerint a hívó ismeretlen. A vonal másik végén Izabella. Ideges kapkodás. Az anya egyszerre akar mindent elmondani. Addig, amíg meg nem szakad a vonal. A 15 éves lány elfojtott hangon sír. Egyre azt hajtogatja, hogy bajban van, és fél. Az anya nyugtatgatja. Azt mondja a lányának, semmi nem számít, csak hogy újra otthon legyen. Hogy újra megöleljék egymást. Csak még egyszer... Aztán bekövetkezik az, amitől az édesanya tartott. Megszakad a vonal, s a beszélgetés. Oda a remény.

{p} - Hol van Izabella? - kérdezem, megtörve a némaságot.- Tegnap még azt mondta, hogy Debrecenben van, az egyik barátnőjénél, ma már Sopronból hívott... Létezik? - kérdezi inkább csak magától. - Meg azt is mondta, hogy munkát vállalt egy családnál, két kicsi gyerekre felügyel, és hogy június 19-én hazajön. Valami nem tetszik nekem ebben az egészben... Ki merne tartós munkát adni egy 15 éves gyereklánynak? - tépelődik az édesanya, majd elhatározza, másnap újra értesíti a rendőrséget, s kéri, hogy figyeljék Izabella telefonhívásait. Hogy mérjék be, hallgassák le, találják meg. Hogy másfél hónap után végre történjen valami.A rendőrség szakemberei arról tájékoztattak, hogy amíg nincs adat arra, hogy valaki bűncselekmény áldozata lett, esetleg maga követett el bűncselekményt, nem "állhatnak rá" a keresett személy telefonhívásaira. Ha létezne indok, akkor is csak bírói engedéllyel kérhetnének információt a mobilszolgáltatótól. Hogyha semmi nem utal bűncselekményre, a rendőrség munkatársai csak hagyományos módszerekkel: járőrözéssel, felhívások közzétételével, illetve körözéssel kereshetik az eltűnt, elkóborolt gyermeket. Hasonló esetekben gyakorta vonják be a speciális mentőket, akiknek tavaly százötven ilyen jellegű bevetésük volt.A Nyíregyházán élő Ferenczi család is éppen a speciális mentők munkájának köszönheti 18 éves fiuk fellelését.

{p} - Az esetünket okulásképpen meséljük el másoknak. Azért, hogy a nagyon elfoglalt szülők idejében rádöbbenjenek, mi játszódhat le egy elhanyagolt kamasz lelkében - szögezi le elöljáróban a mezőgazdasági vállalkozó apa. - Csaba mindig jó tanuló volt, szerették a tanárai és az osztálytársai is. Sosem hittük, hogy a csendes, szófogadó gyerek egyszer gondol egyet, összepakol, magához veszi az itthon talált ötvenezer forintot és eltűnik. Soha semmi jel nem utalt ilyesmire.- Mégis megtörtént a baj, és Csabának két és fél hónapra nyoma veszett - fűzöm hozzá.- Csak saját magunkat okolhatjuk érte - veti közbe az anya. - A nagy fiunk mellett három kisebb gyermekünk van, ezért úgy gondoltuk a férjemmel, a jövőjük alapját kötelességünk megteremteni. Éjjel-nappal el voltunk foglalva a jószággal meg a földdel. - Na ebből lett elegem! - szólal meg az addig hallgatag Csaba. - Képtelen voltam felfogni és megérteni, hogy anyáéknak nálunk is fontosabb a munka. Szerettem volna beszélgetni velük, tanácsot kérni, egyszerűen csak látni őket. Hiába erőlködtem, úgy éreztem, nincs is szükségük rám. Mintha csak arra kellettem volna, hogy néha én is kiganézzam az istállót, megetessem a teheneket, iskolába és óvodába vigyem a kicsiket. Mint egy cseléd! - mondja sértődötten a gimnazista fiú.

{p} Akkor enyhül meg, amikor édesanyja óvatosan megfogja a kezét. - Nem sokat gondolkodtam azon, hogy menjek, vagy maradjak. Az egyik cirkusz után éjszaka összepakoltam, pénzt vettem magamhoz, majd reggel úgy indultam el, mintha iskolába mennék. - Helyette hová tartottál? - kockáztatom meg a kérdést.- Vonatra ültem és a Dunántúlra utaztam, keresztanyámékhoz. Biztosra vettem, hogy ők nem adnak ki, mert évek óta nincsenek beszélő viszonyban anyáékkal. Ott jó volt. Szerettek, a kedvemet keresték, sokat beszélgettem velük. Mondták, költözzem hozzájuk végleg. Gondolkodási időt kértem, aztán odébbálltam. Ameddig tartott a pénzem, addig lézengtem a fővárosban, pár napra beálltam pultosnak egy kocsmába. - Hogy kaphattál munkát, hiszen akkor csak 16 éves voltál?- Éhbérért, bejelentetlenül minden használható fiatalt felvesznek. Nekem pedig éppen csak annyi kellett, hogy kajára jusson - lendül bele, s közben észrevétlenül kiszabadítja kezét az édesanyjáéból. - Végül a közreadott fotó alapján rám találtak. Apáék utaztak értem Budapestre, ők hoztak haza.A szökevény megvallja azt is, egy kerek hétig nem volt közlendője a szülei számára. Haragudott az egész világra, miközben szenvedett a szeretetéhségtől. Majd jöttek a nagy beszélgetések, a fogadkozások... Oda, vissza.Fodor Katalin szakpszichológus érdeklődésünkre azt mondta, a legtöbb gyermek vagy ifjú, aki úgy dönt, hogy "világgá megy", nem számol tettének következményeivel, inkább csak a környezete figyelmét akarja felhívni magára. Azt szeretné, ha hiányozna valakinek.

{p} A szakember szerint a csellengés hátterében állhat gyermek-, illetve serdülőkori depresszió, a szülőkkel való békétlen viszony, egy szeretett családtag vagy barát halála, a szülők válása, a mellőzöttség érzése, esetleg a túl szigorú neveltetés. Az is előfordul, hogy a fiatalok bűnbandákba keverednek, bűncselekményt követnek el, s a következmények elől menekülve szöknek el otthonról. Fodor Katalin úgy véli, hogy a rendszeres családi beszélgetések, a szerető gyermek-szülő kapcsolat, az egymás iránti érdeklődés kapaszkodót adhat a kamaszoknak. És az is nagyon fontos, hogy a szülők már kisgyermek korban megtanítsák csemetéjüket: idegen emberrel soha, sehová nem mehetnek el...