Beton-voksok Bükkösdön

Az idő ragyogó, a hangulat vasárnap délutáni. A gyerekek lovagolni tanulnak, később a lovas íjász bravúrjait csodálják. Aztán lassanként összeszedelődzködnek, elindulnak, ki a faluból, fel a hegy felé.
Elöl kisfiú, kezében furulya, utána a csoport. Felnőttek, gyerekek, lehetnek vagy hetvenen. Bükkösdiek, a környező falvak lakói, de jöttek a közeli Pécsről is. Kezükben szál virág.
A faluból hamar kiérnek, az erdő rétre nyílik, az oldalban szőlőtőkék között vezet a meredély. Alig fél óra, s a hegytetőre érnek. A látvány fenséges, hegyek mindenütt, a hátuk mögött a Mecsek rengetege, távolban a tévétorony, előttük a szelídebb Zselic. Sötétlő erdők, rétfoltok, itt-ott szántó. A völgyekben aprócska falvak sejlenek.
Alattuk azonban szakadék. A kőbánya már a tetőig rágta be magát a hegy oldalába. Néhány éve vette meg a Strabag Részvénytársaság, s most cementgyárat szeretne építeni az udvarába.
A zarándokok beszédet hallgatnak, ősi fohászt mormolnak, háromszor egymás után, majd a virágot egyenként a szakadékba vetik. Így tiltakoznak a gyár építése ellen.
Bükkösdön, az egyik ház előtt idős férfi, Pári Antal tessékel a kapu felé, amikor kérdezem, mi a kifogása a gyár építése ellen:
- A főnököt benn találja - somolyog.
Asszony lép ki, nevet ő is.
- Jöjjön, megmutatom, mi a kifogásom.
A ház kellemesen hűvös, a szobák tágasak. A mennyezeten friss repedés. Hosszan, faltól falig.
- Két kőbánya is van a falu szélén - magyarázza az aszszony. - Egyre több követ termelnek ki, azok az irdatlan nagy járművek meg itt dübörögnek el az ablak alatt. Csak úgy remeg bele a ház. És mi lesz még itt, ha a többszázezer tonna cementet itt hordják el?
{p}Orvosi rendelő, mutat a nyíl egy mélyebben fekvő házra a falu főutcájában. Kutnyánszky Valéria háziorvos a tiltakozók egyik szervezőjének hírében áll.
- Tavaly novemberben falugyűlést tartottak - avat a történetbe a doktornő -, amelyen ismertették a cementgyár építésének tervét. A bükkösdiek már ott tiltakoztak. Akkor úgy tűnt, hogy az ötlet elhal, de húsvét táján kiderült, mégsem. Ezért a választásra jogosult bükkösdiek kétharmada aláírásával is kifejezte nemtetszését. A testület végül népszavazást írt ki július 11-re.
- Azt mondják, személyes érdeke a gyár megépítésének megakadályozása - osztom meg vele hallomásaimat.
A doktornő elmosolyodik, mint aki már várta a kérdést.
- Tudják, hogy igazunk van, ezért máshonnan támadnak. Nem átallják azt terjeszteni, hogy nem bánok egyformán a cementgyárat ellenző és támogató betegeimmel. Még az én szegény Brunómat is belekeverték.
Olasz férjére utal, akinek néhány hektár szőleje van a határban. Magas, szakállas férfi lép a rendelőbe, olyan ember, aki láthatóan jól érzi magát a bőrében. A magyart még csak törve beszéli.
- A mi birtokunknak semmi baj a gyár, nem azért nem szeret - erősíti felesége szavait.
- Hanem micsoda? - fordulok a feleségéhez.
- Orvos vagyok, az én szempontjaim innen erednek. A por, a zaj, a környék nyugalmának a megzavarása ártalmas az egészségre, még akkor is, ha betartják a határértékeket.
{p}Bükkösd polgármesterét, Mátis Istvánt péntek délben nem találom a hivatalában. A közeli Szentlőrincen lakik, ott nyit ajtót rövidnadrágban, trikóban. Hiába kérdezem, ő ilyenkor már a hétvégéjét tölti, nem kíván nyilatkozni.
Nem így a képviselőtestület néhány tagja. Egyikük, Bartalovics János vendégházában találom őket, ott beszélgetnek Szalai Bélával, a Strabag főtanácsadójával.
- Nagy lehetőség előtt áll a falu - kortyolgatja sörét Györkő Ernő alpolgármester -, a gyár munkahelyeket teremt, iparűzési adót fizet. A faluban pedig se gáz, se csatorna.
- Az a kérdés - toldja meg a házigazda -, hogy felszállunk-e a gyorsvonatra, vagy továbbra is a helyi vicinálissal döcögünk.
- Mindig így gondolta? - kérdezek rá.
A férfi rám néz, elérti a szavam.
- Tudom, beszélik a faluban, hogy én is aláírtam a tiltakozást. Ez igaz, annyit jártak már a nyakamra, meguntam, inkább odakanyarítottam a nevem. De amikor a Strabag bemutatott egy hasonlóan működő gyárat Olaszországban, mint amit ide terveznek, láttam, nem káros a környezetre.
- Mondják, a gyárlátogatás során kerültek egyet Velence felé is.
- Na és, ha kerültünk? Nehogy azt higgye, hogy az ilyesmi engem befolyásol.
{p}Kán a Nyugat-Mecsekben megbúvó falucska - volt valamikor, alig néhány kilométerre Bükkösdtől. A hetvenes években néptelenedett el teljesen. Házai nagy részét egyetlen vállalkozó vásárolta meg, felújította, s ma bérbe adja őket. Ide hív Szalai Béla, mondja, itt szívesebben osztja meg velem álláspontját.
- A Strabag világcég, ezt bizonyára tudja - meséli, miközben a vacsoránkra várunk -, csak az útépítkezéseknél nyolcvan országban van jelen.
A bükkösdi bánya köve kitűnő, állapították meg a szakemberek, cementgyártásra is alkalmas, pótolni lehetne vele, ami a bélapátfalvai gyár bezárásával hiányzik. Ráadásul előbb-utóbb megépítik a hatos autópályát is, s amelyik cégnek cementgyára van a közelben, az eleve előnnyel indul a versenyen.
- Nézze, a Strabagnak kétségtelenül az volna a legideálisabb - meséli, miközben a pincér a tálat elé teszi -, ha a kőbányájánál építhetné fel a cementgyárat. De ha a bükkösdiek nem akarják, valahol a közelben tesszük meg ugyanezt, legfeljebb odáig szállítjuk a követ. A falu viszont elesik az iparűzési adótól.
- Ennek ellenére, úgy tűnik, nagy az ellenállás...
- Hogy mekkora az ellenállás, az majd vasárnap fog kiderülni. Az biztos, hogy az ellenzők tábora hangos, a támogatóké alig hallik. Ezért is örültünk a Bükkösd Holnapjáért Egyesület megalakulásának.
Az egyesület fényes, színes papírra nyomtatva adja hírül a gyár elfogadására buzdító üzeneteit. Aláíró Mezei Attiláné elnök.
- A gyár felépítése hatalmas lehetőség - kínál hellyel az asszony. - A vasútnál dolgozom, tudom, hogy ha iparvágányt építenének, az is legalább öt-hat új munkahelyet jelentene. Hát még a gyár maga.
- Az ellenzők szerint elsősorban szakképzett munkavállalókat - vetem közbe.
- Azokat is, persze, meg betanított munkásokat. De miért ne lehetne például az én elsős gimnazista fiamból is mérnök, hogy amikor végez, itt helyezkedhessen el? Legalább nem költözne el a faluból.
{p}Az iparűzési adó mellett a remélt támogatásokat részletezi az asszony, adományokat iskolai kirándulásokhoz, felújításokhoz például. A sportpálya világításának a felszerelését máris támogatja a Strabag. Most pénteken lesz az avatása, két nappal a népszavazás előtt.
- És önöket támogatja a Strabag?
- Bennünket nem, el sem fogadnám.
- Szalai úr említette...
- Ja, a kiadásainkat, azokat természetesen.
Korpád ugyancsak kihalt falu, szintén nem messze Bükkösdtől. Illetve lakják ismét, Kasza Zita a férjével és kisfiával. Valamikor városlakók voltak, a férfi budapesti, az asszony szolnoki. Földet vásároltak a téesztől, a férfi ma 8-9 hektáron próbálgatja a földművelést, felesége a térség életben maradásáért küzdő közhasznú társaság ügyvezetője.
- Az a hegy tűnne el - mutat az asszony a völgyön túlra a család félkész házának emeleti ablakából.
Kasza Zita szintén egyesületi vezető, csak éppen az ellenzőké:
- Én ezért a szépségért hagytam el várost, s most ezt látom veszélyben. De nemcsak ez a bajom a gyárral. Ígérgetnek minden szépet, miközben a világhálón találtam néhány anyagot a tulajdonos viselt dolgairól.
Asztalán papírköteg, abból nyom néhányat a kezembe. Cikkeket a Szabadság téri mélygarázs építése nyomán repedező falakról, kijátszott nyílt eljárásról. Parlamenti felszólalások szövegét - a patkó mindkét oldaláról - önkormányzattal kötött, be nem tartott megállapodásról, milliónyi köbméter lopott kőről.
- Ezek után abban sem bízom, amit aláírnak - veszi vissza a paksamétát.
- Az iparűzési adóval viszont tudna mit kezdeni a falu...
- Valóban, ám az iparosításnak a fizető vendéglátás látná a kárát - hangjában meggyőződés. - Márpedig ennek a bővítésére szövetkeztek néhány éve a környék települései.
{p}S a két tábor, a cementgyár ellenzőinek és támogatóinak párviadala folyik tovább. Gondos Gyulát hallgatom, a szomszédos Helesfa polgármesterét. Talán már jövőre készen lesz a 74 hektáros tó, amelyhez egészségmegőrző központ kapcsolódik. Jelentőségét Orfűhöz hasonlítja. Ha éppen nem szennyezi a levegőt, meg a tavat tápláló patakot a cementgyár. Mert akkor ugyan ki fog ott pihenni?
A szintén szomszédos, patikatisztaságú sváb Hetvehely első embere, Wágner Antal is szívesebben látna pihenni vágyó vendégeket a környéken, ám ehhez előbb pénz szükségeltetik, azt pedig a cementgyár hozhatna. Építésébe viszont csak akkor egyezik bele, ha elkerülő út is készül, s azon szállítják a cementet.
A harc egyre élesebb, naponta jelennek meg újabb szórólapok a postaládákban, többnyire a gyár ellen. A Strabag csapata a kampány utolsó hetére a faluba költözött, zárásként pedig mindkét tábor koncertet szervez.
Hogy a szavazatokért folyó harcban kinek hisznek inkább Bükkösd lakói, nos, az most vasárnap kiderül.