Külhoni tanya(hon)foglalók

Évtizede még néhány százezer forintért hozzá lehetett jutni egy tanyához, ma már négy-hat milliót kérnek érte. "Tirol drága, Bugac megfizethető" - vélekedik egy osztrák kamionsofőr, aki az év nagy részében az európai sztrádákat járja, de alig várja, hogy belevesse magát a paraszti munkába, és reggeltől estig a lovaival foglalkozhasson. Kijelentésében sok igazság rejlik: nálunk gondtalanul élhetnek a kinti jövedelmükből. Amikor "honfoglaló" portyára indulnak, ezt a szempontot sem tévesztik szem elől. De van ellenpélda is: egy agilis svájci hölgy annak idején két bőrönddel és egy friss jogosítvánnyal érkezett a pusztára, apránként teremtette meg vendéglátó birodalmát.

{p} Valamennyi külföldi tanyatulajdonos fontosnak tartja, hogy kívül-belül szépítse a házát. Még ösztönzőleg is hatnak őshonos szomszédaikra, vagy legalább is lehet benne reménykedni, hogy példájuk ragadós. Ők tisztelik a hagyományokat. A Jászszentlászló határában otthonra találó osztrák házaspár alig tudta meggyőzni a kőművest, hogy ne tükörsimára vakolja az épület falát. Beültették a kocsiba, s elvitték az ópusztaszeri skanzenba, ott megmutatták neki, milyen egyenetlen felületet is szeretnének. A parasztházuk gyönyörű lett, az udvar, a kert úgyszintén. Minden eredeti, múlt századi formáját mutatja. A küszöbön túl tombol a XXI. század: a belső terek kialakítása és berendezése ámulatba ejtő, mindenfelé hipermodern technika a kerámialapos tűzhelytől kezdve az internetig. De ez így van jól. Egy tanya lehet megközelíthetetlen, onnan viszont megközelíthető a világ, elég hozzá egy gombnyomás. Mondják, nem könnyű idegenben gyökeret verni. Pedig lehet. Találni olyanokat, akik annyira beleszerettek új lakókörnyezetükbe, hogy soha nem akarnak onnan elköltözni, sőt itt akarnak maguknak végső nyughelyet. Egy osztrák férfi már a síremlékét is megcsináltatta. Tanyája kapujában áll.