Mi legyen a csodacsikókkal?

Mezőgazdaságunkban akkoriban majdnem kizárólagosan a lovak szolgáltatták a lóerőt. Katonai szerepük erősen visszaszorulóban volt, noha lovas alakulataink még harcoltak a fronton. Besorozták (értsd: rekvirálták) Nusit és Lenkét is, lószerető felmenőim nagy-nagy bánatára. Lovaink azonban rendre megléptek. Hol a szovjet, hol meg a német lőszeres kocsival a faruk mögött nyihogtak házunk nagykapuja előtt. A hadiszerencsétől függően így aztán egyszer a németek, másszor meg az oroszok puszilgatták őket. Mígnem elvonultak a harcok, s derék lovaink is "nyomtalanul" eltűntek a háború forgatagában. Más idők jöttek. A régi gazdák és az újonnan földhöz jutottak csodával határos módon pótolták a világégés veszteségeit. Az igavonók száma 1958-ban ismét meghaladta a hétszázezret. Négy-öt év múlva azonban már csak a feléről adott számot a statisztika. A többit elsodorta a kollektivizálás képében megjelenő lóellenes politika meg a mezőgazdaság gépesítése. Jobb sorsra érdemes méneseket hajtottak vágóhídra. A rendszerváltás jót tett a lovakkal. Legalábbis ami a számukat illeti. A mélypontot 1989-ben, mindössze 74 ezer négylábúval regisztrálta a statisztika.

{p} A kilencvenes évek közepén a lószám átlépte a bűvös százezret. Számos idősebb parasztember ismét kocsival, lóval fogott neki a gazdálkodásnak. Igaz, rövid ideig, mégis úgy hitték, beteljesült az álmuk. Mások nosztalgiából vették, vitték a lovakat. Nem keveseknek okozott csalódást, hogy kedves kancájuk "csodaméntől" született "rendkívüli képességű" csikójával lényegében nem tudnak mihez kezdeni. Rohamosan nőtt és nő a hobbilovak száma. Budapestet és nagyobb városainkat a mások lovainak bértartásából úgy-ahogy megélő "agglomerációs lovardagyűrű" övezi. Manapság nehezebb a középszerű lovakat eladni, mint egy tűt a szalmakazalban megtalálni. A legfurább üzletek köttetnek. Egy szorgos méhész például méhcsaládokért szerzett arab lovat kislányának. Azt mondja, nem megvenni volt nehéz családjuk új tagját, hanem a tartása kerül sokba. Havonta 30-50 ezer forintot kérnek a bérlovardákban, saját munkával a ház körül ennek a feléből meg lehet úszni. Csakhogy ez utóbbi formában se ünnep, se vasárnap. Pillanatnyilag nyolcvanezer ló lehet az országban, közülük legfeljebb tízezer a sportló. Bizonytalan a némelyek szerint nagy lehetőségeket rejtő lovas turizmus szolgálatában álló négylábúink képzettsége és száma. Arról meg végképp nincs felmérés, s a szakértők sem vállalkoznak még csak becslésére sem, hogy az országban mennyi lehet a hobbiló, s mennyi végez mezőgazdasági munkát. Csak egyet sejtünk nagy bizonyossággal: a lovak társadalma is nagy átalakulás alatt van megint.