Nem érdekel ez a banda

- Ne zaklasson! - dörren rám a söre mellől egy kissé már kapatos férfi a recski büfében. Azért tértem be, hogy kipuhatoljam, mit gondolnak a helybeliek a település történetének legnagyobb beruházásáról. Ez volt ugyanis a szennyvízcsatornázás. A helybeliek azonban gyanakvóan méregetik azt, aki jegyzetelni készül a szavaikat, így egész délelőtt senkit sem találok, aki bemutatkozna.

Hazai élet2004. 07. 02. péntek2004. 07. 02.
Nem érdekel ez a banda

- Nehogy mondogasd a nevem, mert hazafelé belefojtalak a patakba, mint apád a kutyát! - mordul rá társára az egyik borostás férfi. Az ivóban viszonylag fiatal emberek múlatják az időt, de legtöbbjük nyugdíjas. Mikor bezárt a hajdan több mint ezer embernek kenyeret adó ércbánya és aknamélyítő, sokan leszázalékoltatták magukat, mert egyéb munkahely közel s távol nem ígérkezett. A ma háromezer-egyszáz lelkes Recsk 1985-ben kapta meg a nagyközségi címet, ekkor negyvennél is több bejegyzett céggel dicsekedhetett. Ebből mára egy maradt, a kőbánya.
- Belefásultak már az emberek az örökös vitába. Megszoktuk, hogy mi nem látunk be a kulisszák mögé. Annyi igaz, hogy az utat tönkretették a csatornázással. Mikor betemették az árkokat, nem zömítették meg rendesen, és besüllyedt - legyint egy vékony dongájú, ötvenes férfi.

{p} A sokat látott recskiek azonban már nehezen lepődnek meg. Azt mesélik, itt az "átkosban" megesett az is, hogy a falu fejét késelésen kapták. Az öregek szerint egész pontosan az történt, hogy egy orosz fogorvos segédletével megkurtította a haragosa férfiasságát. Mégpedig ott helyben, a presszóban. Akad helybeli, aki könyvet húz elő, és Havas Henriket idézi, aki szerint épp egy recski tanácselnök ellen indították az utolsó magyar koncepciós pert. 
Ragyogó napsütésben rovom tovább a főutcát. A ruhabolt udvarán kínai lány babakocsit ringat. A piaccsarnok előtti padon roma férfi üldögél. Kiderül, éppen a Hunyadi utcában lakik, ahová - Maruzs képviselő ezt is sérelmezte - el sem jutott a csatornahálózat.
- Hová megy a szennyvíz? Hááát... hol az árokba, hol a kertbe. Meg használjuk a vécét is, a pottyantóst. Vezetékes víz? Az se hiányzik, mert ott a közkút - felelget szűkszavúan a vállas, mokány ember, s vállam mögül azt figyeli, jön-e már asszonya a szatyrokkal.

{p} - Engem ez a banda nem érdekel! Itt lakom, de nem törődöm az egésszel - néz fel a gyomlálásból az egykori ózdi kohász. - A kapitalista rendszer sosem volt jó, az egyik helyen rossz, a másik helyen még rosszabb. Munkanélküliség, nyomor, korrupció. Valaki biztos eltette azt a pénzt is... - pillant fel végre, kezében fűcsomóval. Orráról verejtékcsöpp pottyan a nedves földre. 
Néhány utcával arrébb a nyugdíjas bányász füvet nyír. A szerkezet babakocsi kerekein gördül, a lelke pedig egy kiszuperált mosógép motorja. Mikor intek, a bácsika megbillenti a villanykapcsolót, és a masina elhallgat.
- Felkelünk, eszünk meg dolgozgatunk, nekünk már ebből áll az élet. Akinek lefolyik a szennyvize, az nem foglalkozik a szóbeszéddel. Nem mondom, zúgolódtak sokan, mert máshol visszakapták a gázpénzt, itt meg nem - néz rám derűsen a bányász, mosolya ezüstfogat villant. Hamar kiderül: nem is a csatornaügy miatt emlékeznek jó szívvel Maruzs képviselőre. Amiatt inkább, mikor körbeszaladta a falut, és népszavazásra buzdított, hogy a helybeliek visszakaphassák a befizetett gázpénzt. Végül aztán semmi se lett az egészből.
Errefelé nincs pártoskodás. Az a népszerű, aki kijárja, hogy pénz üsse az emberek markát, súgja meg a bányász, és a maga eszkábálta masina újra felberreg.

Ezek is érdekelhetnek