Olyan a lovas, amilyen a lova

A ló nem szereti a szegényszagot - mondogatják a lovas emberek, ha költséges szenvedélyükről faggatják őket. Ők tehetségük szerint költenek a lovakra, ám az intézményes magyar lovas sport és a lótenyésztés forintszűkében szenved.

Hazai élet2004. 07. 30. péntek2004. 07. 30.
Olyan a lovas, amilyen a lova

Beszélgetés a szövetség elnökével  

A hazai lovasvilág helyzetéről Farkas Sándor országgyűlési képviselő véleményét kérdeztük, aki a Magyar Lovassport Szövetség s egyben a fábiánsebestyéni Kinizsi Rt. elnöke. - Lovas nemzet a magyar, halljuk-olvassuk gyakorta - kezdte mondandóját a szakember. - Történelmünkre visszatekintve ez kétségtelenül igaz, mai viszonyaink alapján azonban már korántsem állja meg a helyét. A lótenyésztésben válságos napokat élünk meg, hiszen patinás állami méneseink egy részét felszámolták, szétdarabolták az utóbbi években. Hagyományos magyar fajtáink fenntartása, mint amilyen a kisbéri félvér, a gidrán vagy a nóniusz, állami segítség nélkül aligha lehetséges. Lovas gyökereink megőrzése erkölcsi kötelességünk is. - A fogathajtásban, vagy éppen a díjugratásban ugyanakkor szédületes tempót diktál a világ. Hol állunk mi, magyarok a rangsorban? - Fogathajtásban még az élbolyban vagyunk. Az utóbbi években kettesfogat-hajtóink a legeredményesebbek, a négyesek sajnos elvesztették évtizedekkel korábbi világelsőségüket, a versenyszerű egyesfogat-hajtás pedig nem tud igazán gyökeret ereszteni nálunk. Legnépszerűbb lovas szakágunk kétségtelenül a díjugratás. Ezen a téren önmagunkhoz képest jelentős a fejlődés, ám lovasaink elmaradnak a nemzetközi élvonaltól. A tragikusan elhunyt Túri József volt az egyetlen világklasszisunk, aki hírnevét Angliában szerezte, s így vélekedett: "Olyan lovas vagy, amilyen lovad van."

{p} Egy kitűnő ugróló manapság forintban kifejezve százmilliókért, szövetségünk költségvetésének többszöröséért cserél gazdát. - Néhány magyar sok pénzt áldoz külföldi versenylovakra. Mi történik velük a hazai pályákon? - Néhány kivételtől eltekintve elsikkadnak, minthogy sem képzett edzőnk, sem jó versenylovasunk nincs elegendő. A szakképzettségben látom a legnagyobb fogyatékosságunkat. A képzésben, az oktatásban sem lehet megkerülni az állami szerepvállalást, a magántőkére ezen a téren nem számíthatunk. Iskolateremtő szakemberek nélkül a lovasvilágban sem hozhatjuk be lemaradásunkat. Például a tudását az 1930-as években itthon megszerzett Némethy Bertalan edzési módszerével az 1970-es években világelsőséghez segítette az USA díjugrató-válogatottját. - Ön egy olyan mezőgazdasági üzem vezetője, ahol nemrég számolták fel a gazdaság nóniusz-törzstenyészetét. -Azért kényszerültünk ilyen döntésre, mert a Kinizsi Rt. már nem volt képes elviselni a lóágazat évi 10-12 milliós veszteségét. Több mint fél évszázados munka veszett oda, amit lelkileg a mai napig képtelen vagyok feldolgozni. A Fábiánsebestyénben ünnepnek számító hagyományos május elsejei országos fogathajtó versenyt azonban az önkormányzattal együttműködve továbbra is megrendezzük.