Hárommillió a földön

Ugyan már, ilyen csak a mesében létezik! - legyinthet erre az ember. Pedig néha ez is megeshet velünk. Mint a vajai Kiss családdal nemrég Nyíregyházán. Az öttagú família, a két szülő és a három gyerek bandukolt a járdán - azt nem mondhatnánk, hogy gondtalanul, legfeljebb a kicsik -, amikor tízezreseket sodort eléjük a szél. A tizenegy éves Ádám vette észre a bankókat. Elkapott egyet, s mutatta büszkén az apjának, Kiss Géza azonban elnézően mosolygott.
- Játékpénz az, Ádám!
Ám akkor már mások is el-elkaptak egy-egy tízezrest. Kiss Géza gyanakodva forgatta kezében a bankót, s egyre inkább megbizonyosodott, az bizony valódi. Az igazi meglepetés ezután következett. Lepillantva a járdáról, egy vaskos borítékot vettem észre az úttesten. Isten tudja, hány autó ment már végig rajta. Sáros volt már, meg poros, szakadozott, de ők azért felvették.
És a boríték tele volt pénzzel!
Friss, ropogós húszezresekkel, szépen bekötegelve. Fogalmuk se volt, hogy mennyi lehet benne, ami nem csoda, hiszen soha nem tartottak még ennyi pénzt a markukban.
Hogyisne! Hiszen ők öten havonta hetvenöt-nyolcvanezer forintból élnek, és most is azért gyalogolnak át a városon a legnagyobb áruház felé tartva, hogy spóroljanak a buszon, ami oda-vissza több mint ezer forint. Azon már meg lehet venni a fiúnak egy pár olcsóbb tornacipőt, vagy a nagylánynak egy csomag irkát.
Álltak a járdán, nézték a kopertát, nézték egymást, amikor Kiss Géza nagyot sóhajtott.
- Most pedig bemegyünk a rendőrségre!
Nem szólt senki egy árva szót sem, de azért Kiss Géza tudta, hogy most mindenféle gondolatok kavarognak az ő szerettei fejében. Hogy a nagylány most készül középiskolába, ami rengeteg pénzbe kerül, hogy meg kéne csináltatni a kerítést, mert be-bejár a szél a portán, hogy meg kellene venni a téli tüzelőt, mert az most, nyáron  olcsóbb. De azt is tudta, ha most ők elteszik azt a pénzt, egyiküknek se lenne soha nyugodt álma.
{p}
Szótlanul tették meg azt a pár száz métert. A rendőrség előtt azonban Kiss Géza még rágyújtott egy olcsó, ukrán cigarettára. Marika, a felesége rémülten szólt rá, hogy dobja el azonnal! Még az hiányzik, hogy a rendőrök rájöjjenek, csempészett cigit szívnak, mint a Nyírségben meg a Hajdúságban majd minden kevésbé tehetős ember. Kiss Géza azonban rettenetesen berágott ezen.  Hangos szavát szinte sose hallani, ám ezúttal kis híján lenyelte a Berkutot.
- Az istenit, most viszünk be hozzájuk egy köteg pénzt, s egy szál cigarettáért fognak letartóztatni!?
De már meg is nyugodott, mert ott álltak az ügyeletes rendőr előtt. A fiatalember nem akart hinni a szemének. Kiss Gézának kétszer is el kellett mondania, hogy a sportcsarnok előtt, a Szekfű utcán találtak egy borítékot, tele pénzzel, s úgy gondolták, leadják a rendőrségen, mert nem ők dolgoztak meg érte.
- Legalább megszámolták? - nézte őket hitetlenkedve a rendőr, majd a társai után kiáltott. Jöttek is a rendőrök, mosolyogtak, viccelődtek, de nem volt azokban semmi bántó, sértő. Sőt! Kiss Gézának és a feleségének az volt az érzése, azért viccelődnek csupán, hogy leplezzék zavarukat. Mert ilyet még ők se láttak. Hogy valaki talál egy halom pénzt, s hiánytalanul leadja mindet.
Jött a parancsnok is mindjárt. Megszámolták a pénzt, hárommillió volt kereken. A borítékban megtalálták a banki kivonatot is, innen már gyerekjáték volt kideríteni a tulajdonos kilétét. A bank biztonsági kamerái rögzítették az arcát. Ám itt egy kis időre megállt a tudomány, hiszen a férfit arcról nem ismerte senki.
De nem kellett sokat keresgetni. Mert egy órán belül megjelent ő is. Hitetlenkedve vette át a borítékot, nem győzött hálálkodni, majd amíg a rendőrök intézték a formaságokat, meghívta a büfébe a jótevőit. És elmesélte kálváriáját.
Aznap reggel szólt a főnöke, egy kisebb Nyírbátor környéki cég vezetője, hogy szaladjon már be Nyíregyházára a bankba egy kis pénzért. Motorral jött, motorral távozott. Egy borítékban kapott hárommilliót húszezresekben, egy másik borítékban pedig pár tízezrest. A két borítékot a jobb, a mobiltelefonját pedig a bal zsebébe tette, aztán behúzta a cipzárt.
A telefonos zseben. A másikról megfeledkezett. Nagykálló környékén járt, amikor a jobb zsebéhez kapott. Rémülten érezte, hogy a zseb lapos. Most mi lesz? - simította döbbenten hátra a haját, aztán lassan megindult vissza, hátha meglátja valahol legalább az egyik borítékot.
A bankba reménytelenül érkezett, tulajdonképpen nem is tudta, hogy mit akar ott. A bankosok azonban széles mosollyal üdvözölték. Menjen át a rendőrségre, várják a pénzzel. A férfi azonban még akkor sem hitte, hogy megvan a teljes összeg. Csak akkor csuklott el a hangja, amikor Kiss Géza megveregette a vállát.
- Hárommillió forint van a borítékban.
- Akkor megvan majdnem az összes - fújta ki a levegőt a motoros, és meg akarta venni az egész büfét a házaspárnak meg a gyerekeknek.
Aztán elbúcsúztak. A motoros elment a hárommillióval, Kissék pedig bevásároltak. Hatezer forintot költöttek füzetre, tollra, ceruzára, ilyesmire. Elégedettek lehettek: majd mindegyikhez akciós áron jutottak, s ezzel megspóroltak vagy kétezer forintot.
{p}
Marika, a feleség a legkisebb lányával gyermekgondozási segélyen van, Gézát ötször műtötték, rokkantnyugdíjas. Négy éve építették a házukat, amelyen sok még a befejeznivaló, és a bútorok is megértek már a cserére, de amúgy boldogok.
- Azok vagyunk - bólint pár nappal a milliók után vajai otthonukban Kiss Géza. - Szeretjük egymást.
- Ha most valakitől kérhetnének, hány forintot kérnének ajándékba?
- Mennyit? - tűnődik el Marika. - Egymilliót. Kifizetnénk néhány ezer forintos adósságunkat. Nem szeretünk tartozni senkinek. Aztán korszerűsítenénk a fűtést. Most nyárfahulladékkal tüzelünk, mert az akác drága.
- Igaz, hogy megkapták jutalmul a hárommillió tíz százalékát?
- Ugyan - legyint Kiss Géza. -El se fogadtuk volna. Mert mint kiderült, az a pénz nem is a motorosé volt. Hanem a kft.-é. Gondoljanak bele, mi lett volna vele meg a családjával, ha mi eltesszük azt a pénzt? Igaz, mi akkor is leadtuk volna, ha Mercedesszel jönnek érte. De amikor megláttuk a motorját, meg a munkásnadrágját még jobban megkönnyebbültünk. Hogy egy magunkfajtán segíthettünk.
- Mi történne, ha holnap megint találnának hárommilliót?
- Viccel? - nevetnek. - Leadnánk. S szurkolnánk, hogy egy hozzánk hasonló ember jöjjön érte.