Ebek harmincadja Vécsen

- Huszonnégy kutyát mondanak, de szerintem többen vannak - súgja oda az idős vécsi asszony, s betessékel a kiskonyhába, meg ne tudja senki, hogy ő "jelentgeti" a szomszédait. Meséli, kezdetben csak öt jószág volt, de az utóbbi időben annyira felszaporodtak, hogy már félnek tőlük. Mi lesz, ha kitör valamelyik, s támadásra készen utánaered a falka?
- A faluban azt beszélik, "emberevő" is akad közöttük, van hát mitől tartani a kerítés másik oldalán - kínál hellyel a nyugdíjas házaspár.- Aranygyerekem, így szólítják a kutyákat, a férfi meg minden másnap hatalmas zsák eledellel állít be. Hiába pestiek, elég különös hobbijuk van - szörnyülködik a szomszédasszony.
A helybeliek furcsállják a dolgot, és egyre azon tanakodnak, mire jó ez az egész. Miért vesz valaki mindjárt három házat egy faluban, hogy betelepítse azokat ebekkel? Hogyan élhet a tulajdonos barátnője állandóan egy fedél alatt az állatokkal, s miért beszélget velük úgy, mintha emberek volnának?
Magam is választ kerestem e kérdésekre, és épp szerencsém volt, mert az udvaron - csaholó barátai gyűrűjében - megpillantottam a kutyákat gondozó asszonyt. Ő azonban sok dolgára hivatkozott, és nem jött a kerítéshez. Kéretlenül benyitni pedig mégsem volt merszem...
- Eddig még mi sem merészkedtünk a kapun belülre. Annyit tehetünk, hogy kiküldjük a büntetést, amit aztán nem fizet ki a háztulajdonos - mondja Búzás István, a hétszáz lelkes Vécs polgármestere.
Még tavaly hozott egy rendeletet a Heves megyei község önkormányzata, s abban megszabják, hogy egy portán legfeljebb öt kutyát tarthatnak a vécsiek. Erre felhívták a fővárosból ingázó férfi figyelmét is, mire ő többször megígérte, hogy vásárol egy tanyát, s átköltözteti oda négylábú barátait. A mátraalji község jegyzője jó ideig várt erre, majd kiküldte a felszólítást, később pedig kiszabta a 30 ezer forintos bírságot. Az ügy dokumentumai egyre gyűlnek, a polgármesteri hivatal és az elszánt kutyatartó azonban nem jutott közös nevezőre.
- Ha valahol sorsára hagyott állatot látok, akkor fölszedem, és gondját viselem. Mikor először jártam ebben a faluban, agyonvert, kiszúrt szemű, felakasztott kutyák lógtak a fákon. Jó néhány vécsi jószágot is befogadtam. Az idevalósiak csak addig becsülik a jószágot, amíg hasznot hajt (kocsit húz vagy házat őriz), utána a sorsára hagyják - védi igazát az ebeket istápoló Virág András.
Az utcán futok vele össze, épp kocsiba száll, hogy induljon vissza a fővárosba.
- Megmondtam a jegyzőnek, ha nem tarthatok kutyákat, akkor elköltözöm. De könnyen lehet az is, hogy újabb házakat vásárolok, és ötösével elosztom bennük az állatokat - folytatja a magabiztos, középkorú férfi. Szavai szerint épp most tárgyal az ötödik vécsi ingatlan megvételéről.
{p}
Az állatbarát férfit egyébként azzal nyugtatta meg az ügyvédje, hogy megfellebbezheti a jegyzői bírságot, ugyanis az önkormányzat ebtartásról szóló rendelete visszamenőleg nem érvényesíthető. A szerzett jog elve alapján ugyanis a házaiban korábban már ott élő ebekre nem vonatkozhatna a korlátozás.
- Egyszer egy átszúrt nyakú, fejszecsapásoktól vérző, megvakított kutyára leltem egy közeli, posványos árokban - meséli Virág András. - Szinte csak a farka látszott ki a sárból. Lefékeztem, kihúztam, s láttam, hogy még lélegzik. Hazavittem, beköltöztettem a disznóólba, s minden időmet mellette töltöttem. A fertőzött víztől valami betegséget szedhetett össze, amit a kölyökkutyáim is elkaptak. Amikor felvittem a kicsiket Pestre, a klinikán három napot jósoltak nekik. Összedugtuk a fejünket az azóta már elhunyt, nagy tudású vécsi állatorvossal, aki azt javasolta, próbáljunk ki egy olyan keveréket, amilyet a trópusi madarak immunhiányos betegsége ellen használnak. Ezt a gyógyszert azonban nem lehetett itthon megkapni. Őrült telefonálgatásba kezdtem, s végül a spanyol nagykövetség közreműködésével egy francia repülőjárat pilótájával hozattuk meg a szert.
Az akció több százezer forintba került, de a kölykök megmaradtak - meséli a nagyvonalú kutyabarát. Azt mondja: az állatokban nincs rosszindulat, ezért ő már csak bennük bízik.
- Azokat kellene megbüntetni, akik a kocsiból kidobják vagy az utak mentén "ott felejtik" a háziállataikat. Hasonló kezdeményezésről hallottam Szentgotthárdon is, ahol nyilvántartásba veszik a kutyákat - fejtegeti Virág úr.
Éppen azt tervezi, hogy két állatvédő egyesülettel karöltve tanácskozásra hívja az üzemanyagot árusító olajcégeket. Arra szeretné ugyanis rávenni őket, hogy támogassák egy figyelőszolgálat létrehozását. Az "ebjelző" rendszer benzinkutaknál működne, vagyis azokon a helyeken, ahol leggyakrabban kiteszik a fölöslegessé vált négylábúakat. A megunt házőrzők így minél hamarabb menhelyre vagy új gazdához kerülhetnének.