Igazi csemege terem a tőkén

Hogy ez miért nem nekünk jutott eszünkbe? - így csaptak a homlokukra jó néhányan az első domoszlói csemegeszőlő-fesztivál vendégei közül. A mátraalji településen nemcsak a jól megszokott fajtákat mutatták be, hanem a nemesítők újdonságait is, a környékbeli asszonyok pedig a fehér és vörös fürtök csomagolásában versenghettek.

Hazai életCsászár Jenő2004. 09. 10. péntek2004. 09. 10.
Igazi csemege terem a tőkén


A csepegtető öntözéssel termelt, magas víztartalmú olasz és spanyol szőlők szemre talán tetszetősebbek, de a hazai tőkékről szüretelt bogyós jóval illatosabb és zamatosabb. Csak a marketingmunkán múlik, hogy a magyar csemegeszőlő ne maradjon alul az európai uniós piacon mediterrán versenytársaihoz képest - vélekedett Magda Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, aki megnyitotta a domoszlói rendezvényt. Mint mondta, tudatosítanunk kell, hogy a hazai talaj és az éghajlat különleges adottság, s ez a termőhelyből fakadó érték nemcsak a borokban, de a csemegefajtákban is megjelenik. Mindez persze azzal jár, hogy a Mátraalja hagyományos ültetvényeit korszerűsíteni kell, hogy ne csak az ízükkel, de látványukkal is kellessék magukat a fürtök. A magyar háziaszszonyokra is jellemző, hogy a "szemükkel vásárolnak", így gyakran a drágább külhoni gyümölcsöt választják, bár az a kóstolás után gyakran csalódást kelt.

Étkezésre szánt fürtök
Domoszló ősrégi csemegeszőlős falu. A helyi hegyközség kétszázötven tagja csaknem száz hektáron gazdálkodik. Egyelőre a terület egyötödén teremnek étkezésre szánt fürtök, ám a mátraljaiak azt szeretnék, ha ez az arány tovább növekedne a divatjamúlt borszőlőültetvények rovására - tudom meg a hegyközség elnökétől. Bánszki Sándor pincészetének sátra azért is számított különlegesnek a domoszlói forgatagban, mert tucatnál is több új csemegefajtát kínált kóstolásra. Gazdasága ugyanis szőlő- és gyümölcskísérleteket végez az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet számára, így mintegy 250 fajtát, jelöltet és klónt vizsgálnak benne. Mellesleg a Bánszki pince tulajdonosa volt az, akinek fejéből kipattant a fesztivál ötlete. Tavaly borutas kirándulócsoportot fogadott, s mivel nem akarta, hogy vendégei elunják magukat a sok egyforma borospincét járva, a tőkék mellett zamatos fürtökkel kínálta őket, és maguk préselhették a mustot. Olyan sikere volt e gesztusának, hogy rájöttek, érdemes megismételni. A kezdeményezést felkarolta a kétezer lelkes település önkormányzata is, remélik, a rendezvény hagyományteremtővé válik. A falusi turizmus fellendülésében bizakodva csatasorba állt a helyi idegenforgalmi egyesület is, melynek tagjai szőlőszemekkel bolondítva kínálták kedvelt étkeiket, a túrós rétest meg lepényt, és megkóstolhatták a vendégek a kemencében sült, tepertővel megszórt domoszlói lángost is. A Mátra déli lábánál fekvő településen az évszázados hagyomány alapján főleg a saszlát kedvelik, azt adják el kisebb-nagyobb haszonnal a budapesti nagybani piacra. Alföldi felvásárlók is le-leruccantak e borvidékre, de az idén már ők sem jönnek. A mostani szezon elején még kilencszáz forintot kaptak a termelők egy nyolckilós láda bogyósért, de augusztus végére már csak hétszáz ütötte markukat. Számolniuk kellett azzal, hogy legalább két kereskedő kezén átmegy a gyümölcs, mire elér a vásárlóig.
{p}
Csinálják, mert muszáj
- A gazdának sosem éri meg, mégis csinálja, mert muszáj - legyintenek az ügyes kezű gyöngyöstarjáni asszonyok, akik a vendéglátókat és a visontaiakat megelőzve nyerték meg a csomagolóversenyt. A 74 éves Pető Istvánné az ötvenes évektől vitte tökélyre a szakmát, melyet még lánykorában tanult ki. Csapattársa, Bodó Gáborné évente legalább kétezer ládát telepakol, s nemcsak saját termésüket csomagolja be gusztusosan, de kalákában besegít másoknak is. A községben megszokták, hogy meg kell küzdeni a megélhetésért. Véccsel és Kisnánával közös szövetkezetük, a Mátra Gyöngye a nyolcvanas évek végén kétszázhetven embernek adott kenyeret, de most már csak félszázan dolgoznak ott, s más munkalehetőség sem került helyette.
Még kevés olyan családi gazdaság akad a faluban, ahol az értékesítéshez is konyítanak. A mintegy húsz hektárt művelő Kecskés Zsoltéké a kivétel, árujukkal ugyanis - igaz, nagykereskedő közvetítésével - művelői bejutottak a nagy üzletláncok polcaira. Új telepítéseikben a csemegét részesítik előnyben, s reményeik szerint az idei termésük ott kínálja majd magát az osztrák és német piacon.
- Sokan azt hiszik, hogy a csemegeszőlő termesztése a szőlészet-borászat része, pedig itt a gyümölcs a szüretelés eredménye - mondta Bakonyi László nemesítő, a keszthelyi egyetem tanára. - Az Európai Unió különbséget is tesz a két dolog között, amikor a csemegefajtákra nem ír elő kvótát, így azok szabadon telepíthetők. Az alföldi és dunántúli termelők most épp azon fáradoznak, hogy külön szakmai érdekképviseletet hozzanak létre a "csemegéseknek", s ezzel is elősegítsék a piacra jutást. Becslések szerint mindez csak az Alföldön mintegy kétezer termelő érdekeit szolgálná.

Ki lesz a vevő?
Jó száz esztendeje Zalaszentgrótról még a bécsi piacra hordták a szőlőt. Most épp azt igyekszünk kideríteni, vajon a sógorok újra vevők lennének-e a hazai fürtökre. A nálunk termett szőlő azóta csak ízesebb lett, hiszen az éghajlati viszonyaink tovább javultak. Az olasz és spanyol versenytársak ellenében főleg a korai és az egészen késői fajtáink érvényesülhetnek a piacon. A fesztivál sátrait járva azt is megtudhatom tőle, hogy keszthelyi nemesítésű fajtáik közül illik megjegyeznünk egy-két új, mag nélküli fajtát, illetve a Helikon muskotályt is. E korán érő fajtában szerencsésen találkozik a kis magméret és a hungarikumnak számító muskotályra jellemző kellemes ízhatás.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek